Politikai mítoszok és eposzok

„Az Orbán-idézet is kárhoztatja az istentelen kozmoszt, helyette spirituális mélységekre, a népéletre kacsintgat.

A mítosz világmagyarázat, meseszerű történettel magyaráz meg egy az ember számára másképp felfoghatatlan világjelenséget. Az emberek igenis vágynak ilyenekre, az amerikai filmek is ezt használják nap mint nap: a Hoover-gát valójában egy hatalmas, űrből származó kocka szarkofágja (Transformers), a játékok maguktól mászkálnak el, nem a gyerek hagyja szét őket (Toy Story), a folyton idegeneknek fecsegő habókos pedig igazából a történelmi figura és milliomos (Forrest Gump). Ez teszi a szülő is, amikor úgy magyarázza a gyereknek a mennydörgést, hogy az ördög veri a feleségét.

Ma folyamatos politikai mítoszteremtés zajlik, Orbán nap mint nap magyarázza, hogy mi miért van, és általában minden másért van, mint csak magáért és a logikailag levezethetőért. A mítosz kifejezést használjuk az elterelés, a félrevezetés szinonimájaként is. Mindkét jelentést érvényesítve mítosz az, hogy ennek a kétharmadnak bármi más oka lenne, mint egy nagy párt súlyos meggyengülése és két kicsi leamortizálódása egy kétciklusos periódusban. Mítosz, hogy új alkotmányra szükség vagy igény volt. Mítosz, hogy a kétharmados kormánypárti többség feltétlenül szükséges az alkotmányozáshoz, és az is, hogy jobbat vagy tartósabbat teremthet így. Mítosz, hogy az Alaptörvény nemzeti konzultáció útján született, mítosz, hogy egyáltalán van olyan, hogy nemzeti konzultáció. Mítoszgyűjtemény az Alaptörvény díszkiadása is.”