Éjjel strici, nappal prédikátor

„A rendszerváltás óta Pintér van a leghosszabb ideje vezető pozícióban a rendőrség fölött, először, mint országos főkapitány, aztán – immár másodjára – miniszterként. A rendőrtábornokok többsége az ő tanítványa, neveltje. Csakhogy Pintér egy olyan korszakban lett rendőrtiszt, és most is egy olyan rezsimet szolgál, amelyet a rendpárti demagógia és a cinikus álszentség kettőssége jellemez. Melyben a drákói szigor és tiltás mögött a legbűzösebb panamamocsár húzódik. Az éjszakai mulatóvilág szürkegazdaságát, ezt a hatalmas feketepiacot az orbáni állam sem fogja felszámolni. Csupán átrendezik, mások lesznek a védett bűnözők, más zsaruk szedik be a sápot. Ez a világ elér a pártkasszákig, az államhatalomig, mindenhová. (...)

Ahhoz, hogy másképp legyen, gyökeres újraszabályozásra, részleges legalizálásra volna szükség. Ám ennek a rezsimnek minden inkább érdeke, mint ez. Az éjszakai élet dolgozói (örömlányok, utcai és beltéri drogárusok, csaposok, sztriptíztáncosok, stb.) és ügyfelei (fogyasztók, kuncsaftok, diszkó-látogatók) kettős kiszolgáltatottságban vergődnek. (...) Ha ennek az iparágnak a még tolerálható része (lásd fent) legálisan zajlana, kevesebb volna a túladagolás, rosszullét, fertőzés, (kiadáscsökkenés), viszont a nyereség »sarcolása« nem védelmi pénz, hanem adóbevétel lenne. De hol lenne érdeke ez a NER-államnak és oligarcháinak? Nem jobb, hogy a prédikátor-öltönyt érdekeiknek megfelelően cserélgethetik a strici-szerkóval? Valamiből élni is kell, nemde?”