Százötvennél már nem fog a fék – Sexepil-koncertbeszámoló

„A színpadra tehát egy nemrég még rutinnal koncertező zenekar, és az azóta újságírói karriert befutott énekes lép, aki viszont huszonhárom éve nem állt színpadon, így a kezdeti lámpalázát és szorongását örömmel elnézzük neki, mialatt a Sexepil belecsap az Egyesült álmok slágerébe, a Gyerünk című dalba, hogy aztán a koncert feléig (!) kizárólag a nagylemezen nem hallható dalait játssza. Így sorakozik fel szépen az együttes legkorábbi repertoárja, a Vámpírok bálja, a Semmi az egész, és Zoli egyre lelazultabb arcvonásokkal szemez a közönségével, miközben a mikrofonba kapaszkodva strófánként lihegi a »Sex, Sex, Sexepil« sorait: »A fiúk látják / A különös jeleket / Biztosan vágják / A vastagabb ereket«.

Ekkora már bennem is letisztul a kép, és a két névadó zenekar mellett – Sex Pistols és Public Image Ltd., azaz Sex-e-PiL – világosan érzem a dalaikban a Gang of Four anarcho-diszkóját és a Siouxsie and the Banshees misztikus világát is. Ha lenne ilyen titulus, és neki is adhatnám, Kocsis Tamás gitáros lenne a nyolcvanas évek angolszász zenéjének magyar helytartója, Johnny Marr és John McGeoch hazai nagykövete.

A koncertre Ábrahám Zsolt gitáros-szintetizátorossal (Heaven Street Seven) kiegészült együttes ritmusszekciója egyébként óramű pontossággal lüktet, nyoma sincs az Egyesült álmokon hallható erőtlen hangzásnak, és amikor néhány pillanatra kihagy az egyik számban a gitár, László Viktor basszusgitáros és Vangel Tibor dobos továbbra is bivalyerős dízelmotorként üzemelnek tovább. Harapós, fenyegető és kellően repetitív punkzene ez a legjavából, és azon gondolkodom, mi lehetett volna az Egyesült álmokból, ha az újhullámos maszatolás helyett a most hallható együttessel sikerül felvenni a lemezt?”