Átverekedjük magunkat a nehézségeken

„A menedzserük, Podlovics Péter nyilatkozta valahol, hogy nincs kifogásuk az ingyenes koncertek ellen, időnként belemennek, ha az adott rendezvény nem politikai. Fontos az, hogy közismert művészként kívül tudjon maradni a politikán?

Igen. Az elmúlt húsz évben szinte az összes ilyen szervezet megkeresett minket, és mi mindenkinek akkurátusan nemet mondtunk, ezt a jövőben is tartani szeretnénk. A másik pedig az, hogy mi alapvetően szeretjük, hogy ingyen eljöhetnek az emberek rendezvényekre, de azt tudni kell, semmi sincs ingyen. Leginkább az adófizetők pénzéből finanszírozzák, bár erre ők nem biztos, hogy gondolnak. Ebből a szempontból is van felelősségünk. Általában ezeken a rendezvényeken kicsit óvatosabbak az együttesek, főleg a slágereiket és a könnyebben emészthető dolgaikat veszik elő. Nálunk ezt azért nem lehet teljesen kicsiszolni, és nem is szeretnénk, mert más a zenekar karaktere. De amelyik szervező bennünket meghív koncertezni egy nagyobb közönség elé, ahol a város polgárai megjelennek, az azért tudja, hogy a Quimby nem egy hagyományos zenekar.

Mostanában érkeztek haza egy rövid európai turnéról. Tavaly tavasszal már voltak hasonló koncert körúton. Szeretnének ebből hagyományt teremteni?

Úgy néz ki, hogy igen, mert zseniálisak ezek a kis körutazások. Nagyon izgalmas emberi történések jönnek elő ebből a viszonylag hosszabb, sűrűbb együttlétből.

Már a zenésztársak között…

Igen. Kalandos, változatos, egy igazi, jó értelemben véve vett „csapatleépítő” tréning. (És jót nevet.) Mindenki eléggé meg van menve már a végére. Leginkább ez hasonlít egy valódi turnéra. Itt minden előfordul a durrdefektektől az elveszett éjszakai szálláskeresésekig… Picit olyan, mintha visszamennénk a Quimby történetében 10-15 évet.

Ahová a Quimby itthon eljutott, onnan már nem nagyon lehet továbbfejlődni.

Leépíteni lehet még. (Szól közbe nevetve.)

Lát arra esélyt, hogy külföldön, a külföldiek körében is komolyabb ismertségre tegyenek szert?

Lassú folyamatként esetleg, de valódi, nagyon komoly ugrásokra azért nem számítunk. Elhatároztuk, hogy megyünk, és átverekedjük magunkat a nehézségeken, hogy, amit önerőből meg tudunk tenni, azt megtesszük, szeretjük, élvezzük, színesítjük vele az életünket.”