„VV: Ugyebár a külföldi vállalatok és a hazai bankok nem szavaznak, ezért aztán úgy tűnik, a kormány is mintha kevésbé törődne az problémáikkal. Mennyire látod élesnek a külföldi vállalatokkal szembeni ellenségességet? Csak retorikai fordulatról van szó, vagy valós kormányzati tevékenységről?
BG: Aligha kérdéses, a magyar kormány az elmúlt két évben szokatlan eszközökkel, ráadásul mindenfajta konzultáció és egyeztetés nélkül lépett fel a multinacionális vállalatokkal szemben. Gondolhatunk az erőszakos reprivatizációkra, a szektoradókra, vagy például a bankokat sújtó végtörlesztésre. Hogy miben, kinek volt igaza, vitatható. Egy rettentően túlárazott szolgáltatást nyújtó francia vizes cég, a korábban óriási marzsokkal és indokolatlan egyoldalú szerződésmódosításokkal is extraprofitokat bezsebelő lakossági bank biztosan megregulázható, ám a nyugati befektetők büntetése, a magyar gazdasági növekedést visszafogó túlzott terhek mindenkinek hátrányosak. Azt pedig senki nem tudta előre felmérni, de a magyar kormány egészen biztosan elmérte, hogy a vállalataik nyúzása miatt is megbántott osztrákok, németek, franciák, belgák milyen kőkeményen vissza tudnak vágni mindenféle politikai kérdésben, uniós ügyben.
VV: Meddig bírja még a magyar bankrendszer a folyamatos terhelést és milyen hátulütői lehetnek rövid, illetve hosszú távon az ő sarcolásuknak?
BG: Sajnos ez egy elég szomorú képlet. A bankok egy része két év alatt többet veszített, mint amennyit magyar jelenlétük alatt összesen keresett. A tulajdonosok elmenni nem nagyon tudtak eddig, bankot eladni ma nehéz, bezárni szinte lehetetlen, a jobb idők reményében hát a zsebükbe nyúltak. Ám addig is alkalmazkodnak, például kevesebbet hiteleznek, magasabb felárral adnak pénzt a magyar vállalatnak, lakosságnak, államnak. Sajnos hitelek nélkül nincsen beruházás, nincsen gazdasági növekedés, nincsen munkahelyteremtés. Miközben Európában eddig viszonylag sikeresnek tűnik a 2008 óta meglépett állami bankkonszolidáció, és sok országban az állam már vissza tudta venni a bankrendszerbe bepumpált pénzeket, addig Magyarországon a kormányzat rengeteg pénzt szedett ki a bankrendszerből. Csak nehogy a folyamat éppen fordított legyen, előbb az állam pénzt szed ki, majd egy igen méretes állami konszolidációval menthető csak meg a végletesen legyengült bankrendszer. Még korántsem tartunk itt, eddig bírták a bankok tulajdonosai, csak a prés nem enyhül, hanem hónapról hónapra erősödik.”