Élményeim az idei PaFén

„Fesztiválpohár. Nagyon tetszett az idei pohár, remekül nézett ki, és nagyon hasznos is volt. Egy dolog hiányzott róla: egy olyan tartó, mint amivel a Borsodi Zenei Fesztiválokon tavaly nyakba lehetett tenni ezeket a re-poharakat. Ezen kívül szerintem tökéletesen bevált ez az újítás, mindenkinek tetszett. Az pedig külön jópofa volt, hogy most először egy kézzel akár öt sört is tarthattam minden különösebb probléma nélkül!

Fesztiválújság. Ez úgy volt elcseszve, ahogy volt. Konkrétan egy-két dolog volt, ami a valóságban is ott helyezkedett el, ahol azt a térkép jelölte. Így rettentő nehéz volt a tájékozódás, főleg, hogy legtöbbször a dolgozók sem sejtették, hogy mi merre van pontosan. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a programban nem szerepelt több fellépő sem, akiket a színpadon láttam, illetve a kezdési időpontok többször sem stimmeltek.

Fesztiválkártya. Értem én ennek a fesztiválkártyának a célját, és hogy miért találták ki. Jól működik a Szigeten, sőt tavaly én is használtam a Hegyalján, minden gördülékenyen ment. De a Pafén nem. Legalább egy órát kellett (volna) sorba állni az esőben csak azért, hogy hozzájuthassunk a kártyához, ami nélkül a fesztiválon belül lehetetlenség bármihez is hozzájutni. A kártyát ráadásul csak készpénzzel lehetett feltölteni, bankkártyáról nem, így aki ezzel akarta, az rendesen megszívta. Arról pedig, hogy a fesztivál területén első nap összesen csak kettő darab feltöltőpont üzemelt, azok is teljes sötétségben, inkább ne is beszéljünk. Ez most nem jött be, reméljük, jövőre jobb lesz.”