Horthy az Országgyűlésben

„Horthy irredentizmusa Vonánál érdem, s Orbántól sem idegen. Így lesz a második világháborús magyar szerepvállalás honvédő harc, mellyel a mai magyar jobboldal – a némettől, osztráktól eltérően – azonosul. Orbán immár évtizedes kurzusának ugyanis »a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése« a vezérlő eszméje. Első miniszterelnöksége idején, a kétharmad híján még csak a státustörvénnyel és a Magyar Állandó Értekezlettel köthette közjogilag a magyar államhoz a határon túli magyarokat.

Most, a kétharmad birtokában a kettős állampolgársággal teszi ugyanazt, és ezt támasztja alá a Trianon-törvény, az »egységes magyar nemzet« illúziójának építése, ezt kifejező parlamenti gesztusokkal az iskolai kirándulásoktól a »Kárpát-medencei nemzeti örökség« ápolásáig, tudatosan figyelmen kívül hagyva, hogy a szomszéd országokban élők jogi és politikai értelemben is más állam polgárai.

Ehhez a kurzushoz illeszkedik a Horthy-kultusz elfogadása és támogatása, hiszen ugyanazt képviselte Horthy a két világháború között, Hitler szövetségében, az akkori nemzetközi feltételek által lehetővé tett eszközökkel, amivel Orbán a huszonegyedik században, a most rendelkezésére álló eszközökkel próbálkozik. E kontinuitást fejezi ki a Nyirő-újratemetés is. Azért is teszi persze, hogy mozgósítsa a maga számára a Magyarországon kívül élő magyarok vele egyetértő kisebbségének félmilliónyira remélt szavazattömegét.”