Kőolajvezeték-álmok és halott projektek: így nem lett alternatívája az orosz energiának Közép-Európában

Miközben Ukrajna energiazsarolása újabb szintet lépett, és immár több mint egy hónapja politikai okokból blokkolja az olajszállítást a Barátság-kőolajvezetéken, az ellenzéki oldalon újra slágertéma lett a „diverzifikálás”.

Eközben a Tisza Párt tisztségviselői – már akiknek nincsenek Shell-részvényeik – és a különböző megmondóemberei úgy viselkednek, mintha a kőolaj és a földgáz Bluetooth-kapcsolaton érkezne az országba. Teljesen figyelmen kívül hagyják a fizikai valóságot, és kizárólag a kormányt okolják azért, hogy az ország energiaellátása nem diverzifikált.

Magyarország földrajzi elhelyezkedése miatt – nincs tengerpartunk – az energiaforrások diverzifikálása különösen nehéz feladat. Nemcsak rajtunk múlik, hogy mi, hol, hogyan és mikorra épül meg: sajnos erősen rá vagyunk utalva a szomszédos és távolabbi országokra egyaránt. Az elmúlt 15 évben a térségben nem volt hiány nagyívű elképzelésekből, a megvalósult projektekből azonban annál inkább (Török Áramlat, az Adria-vezeték MOL általi bővítése, határon átnyúló interkonnektorok). A következőkben áttekintjük a legfontosabb meghiúsult projekteket és azt, hogy milyen okok miatt maradtak jórészt csak a térképen.

Nabucco – A déli gázfolyosó zászlóshajója, amely már indulás előtt megfeneklett

A Nabucco-projekt az Európai Unió déli gázfolyosójának zászlóshajója lett volna: Törökországból (Erzurum) Bulgárián, Románián és Magyarországon át Ausztriába (Baumgarten) szállította volna a kaszpi-tengeri gázt, megkerülve Oroszországot.

A projekt 2002-es indulásától 2013-as végleges leállításáig hányatott sorsú volt. A problémák gyökere az volt, hogy

hiába támogatta az Európai Unió, alapjaiban hibás koncepció volt. A legfontosabb hiányosság: a projektben nem vett részt a kitermelendő/szállítandó gáz tulajdonosa (pl. az azeri vagy türkmén oldal).

Emiatt a gazdasági fenntarthatóság már a kezdetektől kérdéses volt. További hibák:

• Az azeri gázkészletek mérete akkoriban még erősen kétséges volt.
• A 2003-as iraki háború és az Irán elleni szankciók ellehetetlenítették ezekből az országokból a szállítást.
• Az Oroszországtól való egyoldalú elszakadás erőszakos követelése (főleg az EU és Németország részéről) irreális volt: a transzkaszpi vezeték ma sem létezik (Oroszország és Irán ellenérdekelt, ráadásul a Kaszpi-tenger jogi státusza rendezetlen).

A projekt becsült 4,5–5 milliárd eurós költségét gyakorlatilag lehetetlen volt előteremteni. A résztvevő európai országoknak nem volt megfelelő tőkéje, a bizonytalanságok miatt hitelezni sem lehetett. Olaszország és Franciaország pedig nem mutatott komoly érdeklődést.

Az utolsó döfést az OMV adta meg, amikor bejelentette, hogy az azeri Shah Deniz II. konzorcium a Nabucco helyett a TAP (Trans-Adriatic Pipeline) vezetéket választotta.

Déli Áramlat – Ukrajna megkerülésének kudarca

Bár a Déli Áramlatot sok kritika érte, hogy „csak” a szállítási útvonalat diverzifikálja (kikerülve Ukrajnát), a mostani helyzet mutatja, mennyire fontos lett volna ez.

Az olasz ENI és az orosz Gazprom 2007 júniusában írta alá az első megállapodást. Az építés 2012-ben indult, de 2014-ben Oroszország az EU egyre erősebb ellenkezése miatt leállította a projektet.

Bár nem szerencsés találgatni, valószínű, hogy a Déli Áramlat sorsa is az északi testvéréhez hasonló lett volna (azaz Ukrajna felrobbantotta volna a háború kitörése után).

Végül a Déli Áramlat helyett a Török Áramlat épült meg – ezzel az orosz–EU-konfliktus legnagyobb nyertese Törökország lett.

EastMed – A mediterrán gáz reménye, ami sértette Bidenék érdekeit

2009-ben Izrael partjainál hatalmas földgázkészletet fedeztek fel, ami megváltoztatta a régió energiaellátásának dinamikáját. 

Az EastMed vezeték tervét 2012-ben terjesztették elő, 2020-ban pedig Görögország, Ciprus és Izrael aláírta a megállapodást. A projekt izraeli (esetleg egyiptomi) offshore lelőhelyeket kötött volna össze Cipruson keresztül Krétával, majd Görögország szárazföldjével. A projekt becsült költségse kb. 5-6 milliárd euró volt.

Az Egyesült Államok eleinte támogatta, de a Biden-kormányzat 2022 januárjában végül  megvonta a támogatást. A döntés időzítése különösen érdekes:

A projekt komoly politikai feszültségeket szült: Törökország a kezdetektől ellenezte, mert figyelmen kívül hagyta Ankara kelet-mediterrán tengeri jogait (Ankara nem az ENSZ-tengerjogi egyezmény alapján határozza meg övezetét).

2019-ben Ciprus, Egyiptom, Franciaország, Görögország, Izrael, Olaszország, Jordánia és Palesztina létrehozta az EastMed Gas Forumot – Ankara szerint ez célzottan ellene irányul.

Burgasz–Alexandroupolisz kőolajvezeték – A Boszporusz megkerülésének kudarca 

A Burgasz–Alexandroupolisz kőolajvezeték ötlete az 1990-es években merült fel orosz és görög vállalatok között. A megállapodást 2007-ben írták alá. A vezeték nem lett volna hosszú, de stratégiailag kulcsfontosságú: a Boszporusz megkerülésével juthatott volna el az olaj Bulgáriából Görögországba.

A projektet végül Bulgária politikai instabilitása pecsételte meg: a bolgár kormány 2011-ben javasolta a közös felmondást, 2013-ban pedig egyoldalúan kilépett. A hírek szerint ugyanakkor 2023-ban ismét felmerült, hogy Bulgária újra napirendre veszi a projekt megvalósítását.

Páneurópai Kőolajvezeték – A horvátok nem akartak versenyátrsakat 

A jelenlegi válság szempontjából legfontosabb meghiúsult projekt a Páneurópai Olajvezeték (PEOP). Ez Romániából (Constanța) Szerbián, Horvátországon és Szlovénián át Olaszországba (Trieszt) vezetett volna – az Adria-vezeték is része lett volna.

Célja a Kaszpi- és Fekete-tengeri régióból származó kőolaj importjának egyszerűsítése, Európa energiaellátásának biztonságának erősítése.

2007 áprilisában Horvátország, Olaszország, Románia, Szerbia és Szlovénia aláírta az együttműködési megállapodást (költség: 2–3 milliárd euró). 2008-ban létrehozták a projektcéget. 2010 januárjában azonban a horvát JANAF befagyasztotta részvételét (környezeti és pénzügyi okokra hivatkozva), valójában azért, mert a vezeték konkurenciát jelentett volna az Adria-vezetéknek.

Végül a román és szerb felek kisebb alternatív útvonalat kerestek (Fekete-tenger–Szerbia/Pančevo finomító), de a teljes projektet 2016-ban gyakorlatilag törölték.

Az energetikában nem működnek az ideológiák

A felsorolt példák több tanúsággal is szolgál: Az energiaszuverenitás kérdését pragmatikus alapon kell megközelíteni az ideológiai és politikai megoldások, ahogy a Nabucco példája is mutatja kudarcra vannak ítélve. Továbbá Magyarország jól tette, hogy megtartotta az orosz hosszú távú szerződéseket és aktívan támogatta a Török Áramlat megépítését. Magyarország érdeke továbbra is az, ami mindig is volt: ne legyen kiszolgáltatva egyetlen útvonalnak, egyetlen szállítónak vagy egyetlen ideológiának – hanem használja ki a rendelkezésre álló valamennyi lehetőséget.

Nyitókép forrása: MTI/Máthé Zoltán

***