„Azt azonban továbbra is kategorikusan elutasítom, hogy az ország és a világ bajai miatt Magyarországot tegyük felelőssé. Rendszeres szidalom tárgya ugyanis e lángoktól ölelt kis ország az emigrálni készülők körében, holott a bajokról talán ő tehet a legkevesebbet. Szeretném jelezni: csakis a saját szellemi deficitünkről teszünk tanúbizonyságot, ha hazánkat a politikusainkkal, a közhangulattal azonosítjuk, s ebből következően magát az országot, a nemzetet szidjuk. (...)
Mert ha tetszik, ha nem, Magyarország a hazánk. Ide születtünk, ide tartozunk, miénk az öröksége, amire pedig méltán lehetünk büszkék. Persze akadnak, akik nem kérnek ebből, akiknek a szíve máshova húz. Ám ebben az esetben sokak nevében kérem őket, hogy húzzanak a szívük után, amilyen messzire csak tudnak.
Hiszem, hogy amint '56-ban, úgy ma is azok az igazán fasza gyerekek, akik a bajok ellenére most is itt maradnak térdelni. Ugyanakkor vallom, hogy a világot látni kell és megtapasztalni. Épp ezért még áldásosnak is vélem, ha valaki nekiindul a világnak. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy haza kell jönni. Miért? Csak. S aki ezt nem érti, valószínűleg menthetetlen.”