Haute couture az alma materban

„Csaknem mintegy körülbelül uszkvekvázi 90 000 torokból csendült föl a Gaudeamus igitur, illetve helyette a megfelelő Máté Péter- vagy Edda-sláger, én a Piramist hiányoltam (Őszintén akarok élni, Ha volna két életem satöbbi, mert ezekben a számokban benne van minden, amit egy ember érezni képes), búcsút intenek a negyedikes kezek az alma mater sokat látott falainak, és belevágnak a nagybetűs satöbbi.

A ballagás már maga a nagybetűs satöbbi, nálunk a nagyobbik gyerek ballagott, a hagyományoknak megfelelően piros ezerötös Ladát és aranyláncot akartam venni neki, de ő vonatjegyet kért és belépőt egy csehországi extrémmetál-fesztiválra. Ezek a mai ballagók nem tudnak már úgy rendesen ballagni, ahogy mi ballagtunk.

És ez a szörnyű rongyrázás, hogy mindenki fölveszi a rövid ujjú Fékon inghez a kanárisárga nyakkendőt, csuklójára hurkolja a világosbarna autóstáskát, a nőrokonok kontyot tornyoznak, a nagyon úri ízlésűek pedig a Royal Weddingről lelesett kalapokat vesznek. De a legnagyobb gyönyörűség mégis, hogy a saját gyermekeinket láthatjuk szépen fölöltözve, az igénytelen gördeszkás ruhák, farmerok, kapucnis pulóverek helyett végre rendes ruhában.”