*
A Fidesz e kérdésekben egyértelműen jobboldali. Célja egy szűk nemzeti burzsoázia kialakítása, amely a nemzeti és nemzetközi nagyvállalatok üzemeiben alacsony bérért és munkavállalói jogaiktól megfosztottan dolgozó rétegek felett gyakorolhatja a hatalmat. A kormánypolitika így az egyenlőtlenségek szélesítését és megerősítését célozza. Mindazon rétegek, amelyek nem találják helyüket eme új társadalmi szerkezetben – mert egyetlen Fidelitas-bulin sem tudtak kiérdemelni legalább egy tisztes középvezetői állást, viszont nem akarnak a szalag mellett állni – az új oktatási törvénnyel érthették meg a kormány nagyon őszinte és igenis tisztességes üzenetét, ajánlatát arról, hogy el kell menniük. A jelenlegi kormányról mindenképp pozitív értelemben jegyzendő fel, hogy nem hitegeti lehetőségekkel – mint elődjeik tették – a fiatalokat.
A Fidesz a birodalmi függés tekintetében is azt az utat választja, amelyet magyar vonatkozásban „jobboldalinak” szokás nevezni, s amelynek célja a periférikus izoláció fenntartása, a kulturális bezárkózás, a másság és az idegenség elutasítása. Mivel ezen pozícióval szemben legfeljebb a birodalmi függés opciója – amely az elmúlt kudarcos húsz évet határozta meg – vagy egyfajta dühödt egalitarizmus áll – TGM ennek szellemében tartja például elkeserítőnek, hogy ő egy fehér, heteroszexuális férfi (a baloldalon nem véletlen a férfiellenesség, és a homoszexualitás- vagy színesbőrűség-kultusz) –, a nem idézőjeles jobboldal számára a jobb híján való választás lehetősége marad csak.
A „jobboldal” az elmúlt tíz-tizennégy évben szembe fordult Európával, amelyet a külső szemlélődő értetlenkedésével figyel. Elhiszi, hogy a hatvannyolcasok állnak minden mögött, holott a hatvannyolcasok befolyása jelentősen csökkent, egyes liberális körök eleve nácizmussal vádolják őket (Götz Aly szerint 1968 gyakorlatilag 1933 folyománya), és számos képviselőjük a magyar népi jobboldalt is megszégyenítő antiszemitizmusba, kultúrpesszimizmusba, Európa-ellenességbe menekült. Ám mivel a második nagy harmincéves európai polgárháborúban (1914-1945) Európa megsemmisült – és Közép-Európa, Bécs, Prága, Budapest és Trieszt világa végleg eltűnt –, a Kelet-Európában is egyedül és értetlenül maradt Magyarország elszakadt a nyugati folyamatoktól. Orbán bizonyosan azt hiszi, hogy minden európai nagyváros utcasarkán hatvannyolcasok leselkednek az ártatlan gyerekekre, a nyugati újságírók meg bizonyosan meg vannak győződve arról, hogy Magyarországon tombol a fasizmus. Pedig Európa minden ideáját elvesztette. Fasizmus sincs már, hatvannyolc se. A konzervatív ezért csak önmaga számára vonulhat ki az igénytelenség, az olvasatlanság, a felszínesség világából, és teremtheti meg saját közegét. Nem a politikában, hanem a nappali és a hálószoba között félúton.