„Európa színe változik, egyre több ország kezd bepirosodni-vörösödni a térképen. Az elmúlt egy-két-három évtized uralkodó pártjai egymás után buknak meg, esnek szét, a kormányzás – egyelőre csak? – a középbal pártok kezébe kerül, de nemsokára az így vagy úgy vérvörös hatalom jöhet. Így vagy úgy: a bolsevikok és nácik zászlaja egyaránt vérvörös volt, egy ágról szedték. És erőre kapnak a káosz-pártok, a „mi se tudjuk, mit akarunk, de ezt nem” protest szervezetek. Zűrzavar ígérkezik. Mondjam?
Görögország, Franciaország, Olaszország, Szlovákia, Románia, egyes német tartományok; kalózpárt, álzöld, euroszkeptikus, idegenellenes, – és a sor folytatódni fog, mert a még a rotyogó fazék alján főve energiát fölvevő szervezetek, eszmék nem jutottak fel a felszínre. Súlyos ízük most kezd beleoldódni a zagylevesbe. A miénkbe.
Egyenlőséget! Mindenkinek cipőt! Egy kaptafáról!
A bal jobb?
Jó ideje elavultnak tartom, a bal-jobb, konzervatív-haladó, szocialista-kapitalista, keresztény-szekuláris megosztást, s társaikat. A káoszban mégis iránytű lehet egy így skálázott kompasz, más híján, amíg alkalmasabb nem akad.