A bal jobb?

„Európa színe változik, egyre több ország kezd bepirosodni-vörösödni a térképen. Az elmúlt egy-két-három évtized uralkodó pártjai egymás után buknak meg, esnek szét, a kormányzás – egyelőre csak? – a középbal pártok kezébe kerül, de nemsokára az így vagy úgy vérvörös hatalom jöhet. Így vagy úgy: a bolsevikok és nácik zászlaja egyaránt vérvörös volt, egy ágról szedték. És erőre kapnak a káosz-pártok, a „mi se tudjuk, mit akarunk, de ezt nem” protest szervezetek. Zűrzavar ígérkezik. Mondjam?

Görögország, Franciaország, Olaszország, Szlovákia, Románia, egyes német tartományok; kalózpárt, álzöld, euroszkeptikus, idegenellenes, – és a sor folytatódni fog, mert a még a rotyogó fazék alján főve energiát fölvevő szervezetek, eszmék nem jutottak fel a felszínre. Súlyos ízük most kezd beleoldódni a zagylevesbe. A miénkbe.

Egyenlőséget! Mindenkinek cipőt! Egy kaptafáról!

A bal jobb?

Jó ideje elavultnak tartom, a bal-jobb, konzervatív-haladó, szocialista-kapitalista, keresztény-szekuláris megosztást, s társaikat. A káoszban mégis iránytű lehet egy így skálázott kompasz, más híján, amíg alkalmasabb nem akad.

Akad. Nekem kettő. Egy: a minőség mutatása. Kettő: a nemzeti érdek erőmérője.

Utóbbiról nem kell sokat mondani, nem is mondok. Most.

Az első: a minőség. Ha tetszik: a minőség forradalma. Német László valamiféle harmadikutas szocializmust hirdetett. De nem gyári kaptafa-egyenlőséget.

Ha Ön újra- vagy elolvassa nem öregedő szövegét, folytatjuk a megbeszélést.

A konzervatív jövőalakítók jövőképében a minőségi cipőkészítés szerepel(t). Mindenkinek saját, személyes kaptafát! Erős, szakszerű, sok embernek kenyeret adó cipészipart! Bizalomra érdemes kereskedelmet!

Mulatságos mi? Micsoda jelszavak! Pedig halálos komolyan gondolom. S ugyanígy a valódi konzervatívok s az igaz zöldek (azaz ökósok).”