A földreformról

„A magyar mezőgazdaság akkor fejlődik egészségesen, ha a családi gazdaságok is fejlődésnek indulnak. Ezt a megállapítást támasztja alá a 2005-ben megjelent Szent István-terv, ezt tükrözi a kormányprogram és a földről szóló, 2010-ben született két törvény is.

A családi gazdaságok teszik ugyanis leginkább lehetővé a táj sajátságainak megfelelő, környezetkímélő gazdálkodást, és használják ki a legjobban a falusi munkaerőt, valamint az EU-tól kapott támogatást. A gazdálkodó családok és nem a tőkés társaságok adják az európai agrármodell és gyakorlat alapját is. Az elvek a Nemzeti Földalap bérbeadási pályázatai révén válhatnak gyakorlattá.

A 2011-ben meghirdetett pályázat 2012-ben megszületett eredménye rácáfol a várt eredményre. A földterület zöme nagybirtokosoknak jutott, nem pedig a helyben lakó gazdáknak, családot alapító fiataloknak. Az eredmény alakulását nagyban befolyásolják a pályázati feltételek és a bírálati módszerek. A helyben lakás kívánalma könnyen kijátszható volt, és a bírálati kritériumok egy részének puhasága a befolyásos pályázóknak kedvezett. Az állattartás megkövetelése ugyancsak a tőkeerős birtokosoknak adott előnyt.

Az állatállomány növelése igen fontos cél, de úgy látszik, hogy a birtokpolitikával egyszerre nehezen érvényesíthető. A nemzeti közép kormánya azzal tudna ígéreteihez visszatérni, ha a Földalap még meglévő földjének bérletét olyan feltételekkel pályáztatná meg, melyek nem okoznak hátrányt a tőkeszegény gazdáknak.”