Nem zárható ki, hogy a bizonyítékok a kezükben vannak – csak céljuk éppen az, hogy Gyurcsány minél több ellentmondásba keveredjen. Hiszen Schmitt sem egyszerűen abba bukott bele, hogy plagizált.
„Bármennyire szimpatizál valaki Gyurcsány Ferenccel, azt be kell látnia, hogy mégiscsak furcsa, ha valaki ugyanolyan címen ad be szakdolgozatot, mint a sógora – ráadásul az illető valószínűnek tartja, hogy felhasználta sógora szakdolgozatát, de ezt a sógornak sosem említette. (Még akkor is, ha mások családi viszonyaiba nem látunk bele.) Igaz, hogy Rozs Szabolcs szakdolgozata sincs meg, de az azért gyanús, ha a piszkozatban ugyanazok a hiányosságok vannak, ráadásul ugyanazokon az oldalakon, mint amelyet a Gyurcsány szakdolgozatára vonatkozó bírálat említ. Ha pedig a dolgozatokkal valami nem volt rendben, akkor óhatatlanul az merül fel, hogy a dolgozatok eltűnésében Gyurcsány működött közre. Amint kirobbant a Schmitt-ügy, tudnia kellett, hogy előbb-utóbb ő is sorra kerül, és az egyetlen lehetősége a dolgozat eltüntetése volt – és akkor egy füst alatt gondoskodhatott a Rozs-féle szakdolgozat eltüntetéséről is.
Persze az, hogy a jobboldali sajtónak csak többedik nekifutásra sikerül ennyivel előállnia, azt a benyomást is keltheti, hogy ezek a bizonyítékok sem megalapozottak, és ki fog róluk derülni, hogy semmit sem érnek. Nem világos, hogy mire fel ez a nagy sietség: ebben a pillanatban igazán nem mondhatjuk, hogy Gyurcsány jól kiépített pozíciókkal rendelkezne, közel állna a hatalomátvételhez. Kívülállóként azt tartanánk logikusnak, hogy politikai ellenfelei csendben gyűjtögessék a bizonyítékokat, és akkor robbantsanak egy nagyot, amikor Gyurcsány valóban veszélyezteti érdekeiket. Persze az sem zárható ki, hogy a bizonyítékok a kezükben vannak – csak céljuk éppen az, hogy Gyurcsány minél többféleképpen próbálja kimagyarázni a helyzetét, minél több ellentmondásba keveredjen. Hiszen Schmitt sem egyszerűen abba bukott bele, hogy plagizált. Ha azonnal elismerte volna a másolást, előállt volna azzal, hogy neki azt mondták, nem baj, ha az anyag nagy részét mástól veszi, bőven elég, ha a művet feltünteti az irodalomjegyzékben – és ha felajánlotta volna, hogy ha nem méltó rá, azonnal le is mond doktori címéről: köztársasági elnökként akár meg is úszhatta volna. A játék talán arra megy ki, hogy Gyurcsány nehogy kikerülhessen egy karakán elismeréssel és elnézéskéréssel a helyzetből.”