Ez nem irodalom, csak szex

„A szerelemi történetek intimebb részleteiből mennyi a feltételezés, szóbeszéd, és mennyi a tény?

Csak olyan történeteket írok, amiket mások megírtak, feltártak már, legfeljebb nem ment át a köztudatba. Tehát jó eséllyel tényeken alapulnak a sztorik. Persze lehet, hogy valaki mást ír le egy szerelmes levélbe, mint ami megtörtént, vagy öregen rosszul emlékszik, esetleg magának is hazudik a naplójában, de ezzel nehéz mit kezdeni.

Köztudott rólad, hogy régóta dolgozol a kommunikációs szakmában, ezért megkérdeznénk: milyen módszerrel sikerült ennyi lájkolót begyűjtened?

Az a vicces, hogy ez amolyan cipész cipője történet, mert valóban évek óta foglalkozom kommunikációs tanácsadással, és sokféle kampányt csináltam már blogokkal, vagy a Facebookon is – de pont a saját oldalamban nincs semmi tudatos tervezés. Eldicsekedhetnék azzal, hogy iszonyúan megterveztem a követők toborzását, és február óta szereztem hatezernél is több követőt meg egy rakás megosztást és like-ot – ami ugye azért egy kereskedelmi kampánynál is igen jó eredmény lenne – de az egész mögött nincs ilyen tervezettség. Sőt, pont a mindennapi kommunikációs agyalásokból való kikapcsolódásként kezdtem el kis történeteket írni magam és a barátaim szórakoztatására.

A követők elég nagy hányada szokta megosztani posztjaidat, mit gondolsz, összesen hányan olvasnak téged?

Azokkal együtt, akik a barátaik megosztásain keresztül olvasnak, konzervatív becslés szerint olyan 10-15 ezren.

És miben más a Facebookon blogolni?

A Facebooknak megvan az az előnye – ami más területeken egyébként hátrányba is fordulhat – hogy a profilok mögött többségében valós személyek vannak. Ez pedig egy másfajta olvasói attitűdöt eredményez. Egy blogban a névtelen userek másként viselkednek, hamarabb vetnek oda akármilyen véleményt – és hamarabb veszik át magát a tartalmat is. A Facebookon a visszajelzések is sokkal jobban pörögnek, teszem azt, írtam egy bejegyzést Sárközi Mártáról, mire a dédunokája azonnal küldött róla egy képet, más pedig egy általa írt levelet. Emellett egy bloghoz nehezebb odakötni az olvasókat, mert ahhoz, hogy nap mint nap visszatérj, nagyon keményen függő usernek kell lenned. A Facebookon pedig magától eléd kúszik a tartalom.”