Érkezhet az ifjabb Sarkozy a francia politikába, és nem akárki a példaképe
A volt elnök fia az elmúlt 15 év nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, s innen visszatérve jelent meg a francia nyilvánosságban.
Amiket a szerző felemleget, azok tehát csupán baloldali módon megfigyelt különbségek, mindegyik az adott „piacon” való gazdasági esélyek és érvényesülés szempontjaiból ítél, kereskedő módjára.
„Kár, hogy a kezdeti komolynak tűnő problémafelvetésből csak egy aktuálpolitikai horizontra szűkített — az indító fogalmak bemutatását alig érintő vagy épp demagóg módon kiforgató — helyzetelemzés lett.
Techet pontosan egy baloldali PC jegyében kihagy fontos tényezőket. Azt írja: »az emberek bizonyos tekintetben valóban egyenlők (méltóság, azonos antropológiai-biológiai lényegi tulajdonságok, azonos fajúság, stb.), míg számos — többségében szekunder, de a mindennapjainkat mindennél jobban meghatározó — szempontokban (szépség, anyagi helyzet, egészség, származás, stb.) meg egyenlőtlenek.« — s közben nem említ olyan fontos adottságokat és lehetőségeket, mint az intelligencia, az etikai érdemelv különbségei vagy egy spirituális hivatásbeli tagozódás, ami minden ép társadalom sarkköve volt »az elmúlt 200-250 év európai politikatörténetének leírására — egyre kisebb magyarázó erővel — alkalmas« fogalompár egyike (jobboldaliság) szerint. Amiket a szerző felemleget, azok tehát csupán baloldali módon megfigyelt különbségek, mindegyik az adott »piacon« való gazdasági esélyek és érvényesülés szempontjaiból ítél, kereskedő módjára, ami egy normális és _teljes_ társadalmi hierarchiában csupán (legjobb esetben) a harmadik rend/kaszt.
(Mészáros Dávidnak van erről a kérdésről egy kitűnő írása: www.reocities.com/ultradextra/3rend.html)
Ebből a _valóban jobboldali_ szempontból (a valós hierarchia tételezéséből) látható, hogy Techet beállítása a jobboldaliság permaximumáról is teljesen hamis, hiszen (neo)nácizmusról beszél, és ennek (paradox) »túl sok egyenlőtlenségéről«, nem kevés csúsztatással és liberális hamissággal (ezt többször is alkalmazza, a 68-asok állítólagos »elneonácisodása« retorikájában is). Ilyen az, ha valaki spiritualiter kizárólag napjaink horizontális »politikai« értéktagozódásában tud/akar gondolkodni.”