Orbán elmozdíthatatlan

„- Sokan mondják – köztük Orbán is –, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere alapvonalaiban »készen áll«, már csak a finomhangolást kell elvégezni. Milyenre sikerült a mű, ha szociális karakterét, ideológiai jellemzőit nézzük?

– Maga az elnevezés: a »nemzeti együttműködés rendszere« a legdurvább hazugság. A Nemzeti Alávetés Rendszerének kellene nevezni – ha a nemzeti jelzőnek ebben a kontextusban egyáltalán értelme lenne. Ami a szociális karaktert illeti: egy populista demagógiával operáló elitista rezsimről beszélhetünk.

- 2009-ben készült »Kasszandra-interjúnkban« azt állította, hogy a Nyugat és a nemzetközi környezet sem moderálhatja Orbánt. Ha bizonyos feltételeknek megfelel, már csak kényelmességből is szemet hunynak.

– Ebben kellemesen csalódtam. A szabad világ sajtója éles és erős kritikával illeti, néha össztűz alá veszi Orbán uralmát. Az EU intézményei is működnek a maguk korlátai között. De a hazai politikai feltételek hiánya miatt ez is kevés. Amíg a kétharmada szilárd, amíg pártját keményen uralja, Orbán elmozdíthatatlan. Itt nem működne az olasz parlamenti forgatókönyv, amellyel Berlusconit eltávolították.

- Mégis hatásos érv, hogy Orbán az országgal azonos, ha külföldön leszólják, korlátozzák, kerülik, »a magyart bántják.«

– Mert visszaél a százados, kurucos hagyománnyal, amely a magyart fogékonnyá tette a Nyugattal szembeni oppozícióra, elhintve azt a közvélekedést, hogy Magyarország és az unió érdekei élesen szemben állnak. Holott Európa és Magyarország érdekei egybeesnek, de ezek az érdekek ellentétesek az országot uraló rezsim érdekeivel.”