Demokraták és gazemberek

Az és ha jól olvasom, a cikkiró szerint fletó a demokos aki meg bírálni meri az gazemos.

Kedves Béla! Köszönöm szíves, mondhatni baráti leveled! Hogy ne legyen gondom válaszom szerkesztésével, amellyel, mármint a szövegszerkesztéssel, szerinted bizonyára szintén szerény képességekkel rendelkezem annak ellenére, hogy több évig egy periodika szerkesztője voltam, valamint több esszét, tanulmányt is írtam, ezért most a te leveled bekezdéseinek sorrendjében próbálkozom meg a válaszommal. (Implicite ezzel válaszoltam a szövegértelmezésemmel, diszlexiámmal kapcsolatos aggályaidra is.) A nicknév azért gilice (korábban és lánynevén gólya) részben abból ered, hogy ezt a madarat én sokáig a legmagyarabb madárnak véltem, és csak később tudtam meg, hogy egész Európában honos, részben pedig azért, mert a vezetéknevem, a „gólya”, szlovák nyelvű alakja. (És mert könnyű megjegyezni, ezzel a nicknévvel írok, illetve írtam a különböző közösségi oldalakra.) Így tehát van némi igazsága a gólyával (gilicével) való szellemi „rokonságommal” kapcsolatos feltételezésednek, mint „magyar” madárral, hűségesség, és különösen az eleganciában, lévén hogy a gólya „öltözete” - hasonlóan a pingvinekéhez – amolyan „frakkos”. :-) Nagyon igazad van abban is, hogy „ellenlábasom” igyekezted eltanácsolni hasztalan próbálkozásaitól velem kapcsolatban... De nem azért, mert más „oldalon” vagyunk, hanem mert mind a hozzá hasonló megnyilvánulások belőlem csak sajnálkozást váltanak ki szellemi és nyelvi kvalitásaikat illetően. :-) (Lásd: „Az írás maga az ember.”) Örülök, hogy tiszteletben tartod a „hovatartozásom”! Megjegyzem, korlátoltságért, elvakultságért neked sem kell a szomszédba menned, és azt hiszem, némi fóbiákért sem, mint a zsigeri zsidózás, a mindent mindenkinél jobban tudás hite, nem beszélve GyF-ről, akinek csak a monogramját merem neked itt leírni, féltve téged a gutaütéstől.... :-) Ami pedig az eszmeiségem és értékrendem illeti, ami a magam által értelmezett „baloldaliság”, aminek pedig egyik legfőbb jellemzője a kétkezi és szellemi munkásokkal, alkalmazottakkal való szolidaritás, amely társadalmi szemléletként – sok hasonlóval együtt – közel áll a szociáldemokráciához. Így távol áll tőlem mindenféle a radikalizmus, a kirekesztés mindenféle formája, viszont toleráns vagyok más, nem kirekesztő szellemiséggel, és nincs bennem gyűlölet senki és semmi iránt. És mert te ugye „tőkés” vagy, és így „kizsákmányoló”, mindezekből is következően más „oldalon” állunk. Bár, mint tudod, a szociáldemokrácia „tudomásul veszi” a tőkét, a tőkés társadalmi rendet, és igaz, „végcélja” ennek megdöntése, de semmiképp nem erőszakkal. Nem „remegek” és nem is „küzdök” semmiféle „világrendért”... És nem stigmázok, nem akarom „megváltani” a világot, békében vagyok magammal is és a világgal is. Valamint a magam módján még megértő is, mert megértem a te „kényszerességeid” is, a te defektusaidat... :-) Én is el tudom képzelni, hogy akár egy asztalhoz is ülhetnénk, akár egy töltött csirke magunkévá tétele céljából, vagy akár egy sakkpartira, de én meg attól félek, hogy nem bírnád megállni, hogy ne zsidózzál, hogy ne kommunistázz általában is és konkrétan nekem szólóan is... :-) Valamint nem vagyok meggyőződve arról, hogy le tudnád-e fejteni késsel villával a csirkecombról a hűst... :-) Ha valami írás megszólítással kezdődik, akkor az én ismereteim szerint az írás végén elköszönni is lehet, sőt, illik, ennek megfelelően én így fejezem be... Barátian üdvözöl: gilice

Rossz az a ló, Józsi. Egyébként meg teszek rá.

Én a címet - az elmúlt 22 év tapasztalatai alapján - így írnám: A demokraták gazemberek.