Az állampolgár és a média

„Az állampolgárok jó részének stratégiája egyszerű és logikus: nem fárasztja magát olyasmivel, amitől elmegy az életkedve (ezért nem olvas »minőségi« sajtót), és nem vesztegeti az időt olyasmire, aminek nem látja értelmét (ezért nem megy el szavazni). Ő is egyszer él, és rövid idejét szeretné hasznos és értelmes dolgokra fordítani.

Vajon abban az esetben is így érezne és gondolkodna az állampolgárok többsége, ha a sajtóhírek úgy is könnyen értelmezhetőek volnának számukra, ha ifjúságuk éveit a politológiai szakirodalom tanulmányozása helyett értelmesebb dolgokra fordították? Van-e valóságos összefüggés egyfelől a sajtó teljesítménye, másfelől az állampolgárok tájékozottsága és politikai aktivitása között – vagy a demokratikus médiaelméletek csak spekulációkon alapulnak? És ha van valós összefüggés, milyen irányú: a sajtó az állampolgári igényeket kielégítve igyekszik közérthető tájékoztatást nyújtani, vagy a közérthető tájékoztatás (például a magas színvonalú közszolgálati média) ösztönzi politikai aktivitásra az embereket? Van-e összefüggés a média minősége és a demokrácia minősége között?

Talán csak arról van szó, hogy a szükségleteknek is megvan a maguk hierarchiája. A »minőségi« sajtóból való tájékozódást és a politikai aktivitást csak az engedheti meg magának, akinek jut rá ideje, mert van munkája, háza és pénze. Az emberek jó része a mai Magyarországon nem ilyen szerencsés. Talán akkor, ha a sajtónak volna közönsége, volna pénze is, amiből valóban »minőségi« hírszolgáltatást nyújtana. És akkor az is könnyebben tudná értelmezné az itt példaként az Index sérelmére önkényesen kiragadott és röviden elemzett híreket, aki még csak belépni készül a politikailag aktív állampolgárok táborába.”