A magyar jobboldal protestmozgalom – Válasz Techet Péternek

„Techet Péter A nagy menetelés című cikkben felvetett pár dolgot, amikre szeretnék reagálni - arra kihegyezve a dolgot, hogy a standard bal-jobb ellentétpár bár a célokat nézve a magyar politikai életben valóban nehezen értelmezhető, ám az eszközöket nézve már sokkal inkább. (...)

A magyar jobboldal mindig is amolyan általános protestmozgalom volt: emberek gyülekezete, akik teljesen különböző okok miatt teljesen különböző dolgokat akarnak (bár ezeket igyekeznek valamiféle közös szőnyeg, például a nemzeti értékek vagy nemzeti érdekek szőnyege, alá seperni), közös bennük az, hogy ilyen vagy olyan okok miatt az eszközbaloldali konglomerátum ellen voltak. Némi túlzással élve vállt vállnak vetve tüntetett a plebejus-egyenlőségpárti a régivágású polgárral, a szkeptikus konzervatívval, a régifajta szabadelvűvel, a virtigli monarchistával és időnként még a romantikus ősmagyaros-barantás rockertípussal is. Nem sok közös volt bennük: kivéve az ellenség. Mindenek okán ha a magyar baloldalt alapvetően eszközeik, és nem céljaik miatt tartjuk baloldalnak, ehhez hasonlóan a magyar jobboldalt alapvetően a nemet mondás, az ellenállás, a tiltakozás, a nem-nem-soha kulturális attitűdje kapcsolja össze. És ez végső soron érvényes jobboldali attitűd, mert a reakció lényege a reagálás, a balos-progresszivista változtatásokra nemet mondás, ellenállás, ellenkezés attitűdje, a progressziókritikai attitűd, az »ezt ne csináljátok, mert ez rossz lesz, ha jobbat nem tudtok, hagyjátok egyelőre a régiben« attitűdje.