Adók paradicsoma, Magyarország

„Csak legyen alacsony az adó, meg szabad a fegyvertartás – foglalta össze texasi választóinak igényeit a legendás Charlie Wilson. Mostanában már nálunk, a Vadkeleten is a kelleténél gyorsabban sülnek el a fegyverek, de a faék egyszerűségű és alacsony adóktól még olyan messze vagyunk, mint Hajdúhadház Houstontól. Az ad hoc adók csak gyűlnek-gyűlnek a fejünk fölé, sötétedik a hangulatunk is. Egyszer volt Bostonban teadélután.

Az akár perverz Tobin-adóként is felfogható tranzakciós adó a nemzetközi átutalások, nagyszabású pénzügyi spekulációs játszmák terhelése helyett az egész népet, a társadalom minden tagjának minden egyes tranzakcióját sarcolja: úgy kell annak, akinek csekket kell feladni, minek ment oda! Az sms-adó ehhez hasonló tipikus lakosságcsesztetés, bár itt legalább technológiai haladás lehet a hozadéka: a népek átszokhatnak a közösségi oldalakon való csetelésre – persze lehet, hogy nemsokára sor kerül a gépelés-, a poke- és a szmájliadóra is.

És aki azt mondja, »á, mindez bagatell«, az gondoljon bele abba, hány ilyen apró bagatell adó van, amivel a zsebünkbe belenyúlnak. A metafizikusoknak pedig azt üzenjük, hogy ez nem pusztán materiális kérdés, hanem szabadságkérdés: minden egyes zsebbenyúlással a szabadságunkból vesznek el egy kicsit, és bizony jó érv kell ahhoz, hogy ezt megtegyék. Úgy tűnik, most az érvek keresésére se vesztegetnek sok időt. Hic volo, sic iubeo, sit pro rationale voluntas – ezt akarom, ezt parancsolom, akaratom legyen az ok, oszt jó napot. (...)

Tudja valaki, hogy az amerikai függetlenségi háború miért robbant ki? Hogy mekkora volt az az összeg, amiért az Újvilág új lakói beintettek III. Györgynek? A helyesen válaszolók között gigantikus söralátéteket sorsolunk ki. Apropó, söralétét-adót, esetleg?   Az ember eleve nehezen fogadja el, hogy a törvényesen megszerzett jövedelméből mindenféle, általa nem feltétlenül támogatott tevékenységet és intézményt finanszíroznak, de többé-kevésbé hajlandó elfogadni. Azt azonban nagyon nehezen viseljük, ha lassan mindenre lesz valamiféle elaprózott, a mindennapokban mindenkit basz bosszantó adó, bónusz népnevelő szöveggel.”