Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
A hálózatba kapcsolt társadalom víziójának megfogalmazása elsőre pozitívnak tűnhet: a virtuális térben a távolságok megszűnnek, a keresés és elérhetőség ideje minimálisra csökken.
„Az Ericsson Magyarország immár 20 éve biztosít (kiállító)teret a kortárs művészetnek – úgy tűnik, a vállalat a magyar társadalom és kultúra részének tekinti magát, arra törekszik, hogy a jövő generációira, az emberre fókuszáljon. Az Ericsson Galéria februárban a Hálózatba kapcsolt társadalom címmel meghirdetett pályázatára érkezett pályaműveket állította ki.
Mi is a hálózatba kapcsolt társadalom az Ericsson szerint? Az az új, kialakulóban lévő társadalmi létforma, amelyben a technológiai fejlődés hatására az információs és kommunikációs infrastruktúra teljesítménye folyamatosan növekszik, az emberek életében a tudás és a kommunikáció kiemelkedő fontosságú, s melynek fő jellemzője az élmények megosztása, a közösségi élet.
A hálózatba kapcsolt társadalom víziójának iménti megfogalmazása elsőre pozitívnak tűnhet: a virtuális térben a távolságok megszűnnek, a keresés és elérhetőség ideje minimálisra csökken. (Negatívumait azonban már most, a digitális kor elején is érezzük, főleg a fiatal „fészbúk generáción”, melynek tagjai - meglátásom szerint - a korábbitól teljesen eltérő személyes-személytelen kapcsolatokat ápolnak a különböző közösségek tagjaival.) A kortárs művészek ezen helyzetre való reflektálására volt kíváncsi a pályázat kiírója. A művészek hozzáállására is a fenti kettősség jellemző – az alkotások nagy részére egyaránt mondhatjuk, hogy azonosuló, ugyanakkor kritikus, ironikus is. ”