„Nézzük a dokumentum tartalmát. Ambiciózus célokat tűz ki az elkövetkező három évre: 100 000 roma munkába állítása, több tízezer roma szakképzése piacképes szakmákban, szakiskolákban, a felnőttképzés keretében. És egy igazán új, nagyon kívánatos cél, 10 000 roma fiatal leérettségiztetése.
Ami hiányzik, adatok, hogy ezek a célok milyen értékekhez képest érendők el. Hogyan lehet a célcsoport tagjait kiválasztani? Milyen szakpolitikai intézkedések, beavatkozások, megerősítő intézkedések teszik majd lehetővé a célok elérését. Milyen pénzeszközök állnak rendelkezésre az intézkedésekhez? Mely kormányzati hivatalok felelőssége az intézkedések végrehajtása? Végül, hogyan lesznek ellenőrizhetők az intézkedések?
Megnyugodhatunk, a dokumentum nem más, mint aminek látszik, porhintés. Nem takarítja meg azt a kemény és kreatív munkát, amit a kormánynak előbb-utóbb be kell fektetnie, ha komolyan veszi célkitűzését és segíteni akar a romák tarthatatlan helyzetén. Ez a dokumentum arra sem elegendő, hogy később a romákat lehessen hibáztatni a helyzet változatlanságáért, mint az előző kormányok tették.”