Egy újabb asszó

„Életükben sem fértek meg egymással, haláluk után a nemzeti emlékezet csak az ellenségeskedésük miatt említi együtt őket. Gróf Tisza István és gróf Károlyi Mihály nem egyszerűen ellenfelek voltak, akik különböző politikai nézeteik miatt rendszeresen szembekerültek egymással a parlamentben vagy más politikai fórumokon, hanem ádáz ellenségek, akik egy alkalommal fegyverrel a kézben néztek farkasszemet. Minden jel szerint Károlyi mindenképpen szerette volna Tisza vérét venni, s igazából soha nem tudta tisztázni magát a reá vetülő gyanú alól, miszerint része lett volna a miniszterelnök elleni végzetes merényletben. (...)

A közöttük lévő ellentéteket évtizedekkel a haláluk után az utókor is fenntartja. Mintha személyes összecsapásuk folytatódna az emlékműveik körül kialakult politikai ellenségeskedésben. Tisza István emlékművét, Zala György alkotását 1934-ben állították fel a Kossuth téren. A művet 1945-ben lerombolták és megsemmisítették. A helyén avatták fel 1975-ben Varga Imre szoborművét Károlyi Mihályról. A Kossuth tér rehabilitációja keretében most a Károlyi-szobrot bontották le és szállították el, mert a tervek szerint az újra megalkotott Tisza-emlékmű kerül vissza a helyére. A szocialisták fogadkoznak, hogy három év múlva visszahozzák Károlyit, ami azt is jelentené, hogy Tisza István szobrát (ha elkészül addig) újra le kell bontani. Tisza és Károlyi nem békültek ki a párbajuk után, sőt, csörtéjük még ma is tart.”