„Legyen végre őszinte, és rendezze el magában a gondolatait, ne mindig csak megúszni akarja a magyarázatot. Felkészületlenül éri ez az elvárás a kormánypártot. Aranyos példája ennek Patay Vilmos képviselő, aki a rutinszerű tovagalopp helyett megáll a kamerának, és a maga kis mogyorónyi agyával megpróbálja alátámasztani az intézkedést, amit valahol nagyon-nagyon magasan a feje fölött hoztak, ott, ahol a kis pufók angyalok laknak. Hogy ez nem ám szimpla pénzbehajtás, hanem egyben népnevelés, mert túl sokat fecsegnek az emberek céltalanul, sőt: többet, mint amit megengedhetnek maguknak.
A szegények is!
Pofáznak, heherésznek, elmondják a tyúkszaros életüket a rokonoknak, mintha érdekelne bárkit is, hogy egy prolival mi van. Erről le kellene szokniuk. Ezt szolgálja a hadiadó. Egyszer majd hálásak lesznek érte!
Az hagyján, hogy a megszorítások tervét nem osztották meg előre egy ilyen félkegyelművel, de az azért a mezei gombnyomó pocoktól is meglepő, hogy ne ismerje fel, mekkora baromságot beszél. Tudniillik az emberek pontosan annyit telefonálnak, amennyit megengedhetnek maguknak, hiszen rendre be kell fizetni a telefonszámlájukat, különben egyszerűen megszűnik a szolgáltatás. Sőt akinek nincs kiszámítható jövedelme, az előre fizet az egységért, ami fizikailag lehetetlenné teszi, hogy többet beszéljen, mint amennyit megengedhet.”