Schmitt Pál bukására

„A hvg.hu – nyomában az index.hu, majd több más portál és lap – teljesítette szakmai, honpolgári és hazafias kötelességét: kimutatta, hogy Schmitt Pál államelnök plagizált. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem némi habozás után megfosztotta a volt elnököt a meglehetősen értéktelen „egyetemi doktori” címtől. Az egyetem rektora lemondott. Elég logikátlanul, hiszen ő nem követett el vétséget, s ha a kormány emiatt elégedetlen vele, arra nyugodtan fütyülhetett volna – de a kiváló konzervatív tudósnak mindez nyilván súlyos lelkiismereti és érzelmi konfliktust okozhatott. Tulassay rektor után – kis idővel ezelőtt – Schmitt Pál is lemondott az Országgyűlésben, végre-valahára. Hibáját nem ismerte el. Méltatlan körülmények között, a képviselők ordítozása, fütyülése, gúnyos tapsa közepette kellett távoznia. (...)

Szerény nézetem szerint borzadályos volna, ha a gyalázatos Orbán-rezsim ebbe a viszonylag jelentéktelen ügybe bukna bele. Schmitt államelnök előélete banális, szegénynek volt valami igaza, amikor arra célozgatott riadtan, hogy akkoriban ez így volt szokás – ez igaz – , és hogy ő a kádári apparátusok erénytáblázatának megfelelően viselkedett. Elvégre ezeknek az apparátusoknak az alvilágából érkezett a posztmodern-autoritárius új Magyarországra, honnan sejthette volna, hogy egykori viselkedése a liberális-demokratikus illúzióktól megérintett új nemzedékeknek egyszerre vicces és viszolyogtató.

Szegény, szerencsétlen Plagi bá, ő csak balekja volt ennek az egész erkölcsi zűrzavarnak, amelyet nem ő okozott, s amelyben – szerényen – csak haszonszerzésre törekedett, mint annyian. De legalább, ha vonakodva és értetlenül is, de visszaadta megbízatását. A magyar állam – hasonlóan más európai államokhoz – annak a rossz tréfának bizonyult, amelynek a nép mindig is tartotta.”