Gazdasági öngyilkosság

„Az európai politikai elit jelenleg ahhoz a középkori orvoshoz hasonlít, aki a legyengült betegen eret vágott a romlott vér leengedése érdekében, és ezzel a legjobb szándék mellett is biztos halálra ítélte a pácienst. Magyarországon a megszorítások még 2006-ban, vagyis a válság előtt elkezdődtek, és a konzervatív kormány már két éve küzd a vérző sebek elkötésével. Az érvágások végleges elvarrása azonban olyan szerkezetváltást igényel a gazdaságban, ami valószínűleg el fog tartani az évtized végéig. Az országot viszont addig is finanszírozni kell, vagyis a szervezetbe friss vért kell juttatni ahhoz, hogy ezt az átmeneti időszakot túlélje. Mivel az Európai Unió az összes gazdasági nyavalya megoldására további megszorításokat írt fel gyógyírként, amint az a márciusban aláírt, költségvetési szigorítást tartalmazó paktumból is kiderült, a magyar kormányra hatalmas külső nyomás nehezedik a nadrágszíj újabb meghúzása érdekében. Olcsóbb hitelekhez a Nemzetközi Valutaalaptól és a piacokon ugyanis csak úgy juthat, ha megegyezik az EU-val a követendő gazdaságpolitikáról.

A gond csak az, hogy a magyar lakosság és a magyarországi vállalkozások tűrőképességük határára jutottak. Nem tudnak elviselni további megszorításokat, és ami még ennél is rosszabb, egy újabb nadrágszíjhúzással a magyar gazdaságot megfosztanánk a kilábalás esélyétől is. Nincs más választása tehát a kormányzatnak, mint a megállapodás az unióval egy olyan hosszú távú takarékossági programról, amely már lehetővé teszi az újabb és olcsóbb hitelek felvételét, de még nem öli meg a hazai foglalkoztatottak kétharmadának munkát adó kis- és középvállalkozásokat. Utána már csak tartani kell magunkat az alkuhoz, ami szintén nem lesz elhanyagolható kihívás.”