„A külsős tanácsnokokra szoruló Államreform Bizottságig merészkedtem, a balliberális időszak kedvenc sóhivataláig, ahol olyan illusztris személyek hasznosultak, mint a sokoldalú Draskovics Tibor (az Elintézzük.hu kocsimosó-bérsorbanálló cég alapítója), Vértes András gyémánt fokozatú Amway-ügynök vagy Veres János kreatív könyvelgető, makaói ál-törzsutas. Szóval ők ott azért gyűltek össze így bizottságos formában, hogy megjavítsák az államot, és ha ez végül azt jelentette, hogy létrejött egy Magyarország Zrt., amiből időarányosan minél több pénzt lehetett kilopni, akkor – jelentjük – a projekt sikerült.
És most következik a másik nagy talány, a ballib tanácsadások díjszabása. Tegye fel a kezét, aki tudja, mennyi volt a közbeszerzési határérték, ha a házi szakértők 7,950–7,990 millió forintért szerződtek! Igen, nyertek, valóban nyolcmillió forint volt a küszöb. (Az egyik uniós állami szervezetnél 7,995 millió forintig ment fel a tanácsadói tarifa. Hiába, a kicsi is számít.) A 24 milliós szerződést pedig három részletben rendelték, ez természetes, ugyebár.
Végül az a kép rajzolódhatott ki előttünk, hogy 2004-től 2010-ig majdnem analfabéta köztisztviselők ülhettek a minisztériumokban, mert még az iratmegsemmisítést és a dokumentumrendezést is külsős tanácsadók végezték. Hiába ücsörgött a jogi és HR osztályokon seregnyi ember, ha legfeljebb a monitort bámulhatták, mert a személyzeti politikát a Telkes-csoport, a jogi ügyeket pedig haveri jogi irodák intézték.
Ám a napokban kiderült, hogy épp az egyik ilyen agyonfoglalkoztatott céggel, az IFUA-val szeretné átvilágíttatni a polgári kormány minisztériumait Gál András Levente kormánybiztos. Azt hittük, az efféle »tanácsadók« tündöklése a Gyurcsány–Kóka–Bajnai-korszak végéig tartott. A jelek szerint tévedtünk.”