Utolsó esély

„A hiány és a lejáró adósságok fedezésére összesen 2000 milliárd forint bevonására van idén szükségünk. Ennyi pénzt lehetetlen idevonzani, ha a piacon a megállapodás hiánya miatt kételyek uralják a hangulatot. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy sokáig nem tartható fenn az az állapot, hogy hét százalék feletti hozamokat fizetünk a finanszírozásért. Nincs olyan gazdaság, amely képes ennyi forrást kitermelni adósságfizetésre. Olcsóbban finanszírozni a befektetők pedig az IMF és az EU áldása nélkül nem hajlandók. Kulcskérdés tehát, hogy megállapodjunk a nemzetközi szervekkel. S ha valaki épp a megegyezés szempontjából fordulópontot hozható találkozó, a jegybanktörvényről szóló ötoldalú tárgyalás hajnalán már temeti az alkut, az több mint gyanús. Az spekulál, az nyomást gyakorol.

A magyar fél minden nyilatkozata arról szól, hogy kész megegyezni. Tárgyalópartnereitől mindössze azt várja el, hogy a védőháló nyújtásának gazdasági feltételei legyenek, ne pedig politikai természetűek. Bíznunk kell abban, hogy az unió nem él vissza helyzetével, és – az IMF-fel együtt – felkarol egy olyan országot, amelyet gazdaságilag leromboltak, és amely példátlan erőfeszítéssel igyekszik talpra állni. Ha az EU, amelyet amúgy is szorít az adósságválság, nem hajlik a korrekt megállapodásra, nagy csalódást okozna. Mert ma Magyarország még egy olyan hely, ahol bár vannak kételyek, széles az elköteleződés a közösséghez való tartozás mellett. Holnap azonban már nem biztos, hogy így lenne. Egy ilyen forgatókönyv pedig nem lehet Brüsszel érdeke. Még akkor sem, ha most – a korábbi évek mulasztásai miatt – minden igyekezetével bizonyítania kell, hogy megváltozott, és mára már éber szemmel őrködik a tagállamok felett. Ez az unió utolsó utáni esélye, hogy befejezze az erődemonstrációt, és továbbra is vonzó maradjon régiónk számára.”