Gyurcsány bizonyítványa

„Teljesen mindegy, hogy egyetemi doktori címről vagy szakdolgozatról van-e szó. Ahogy Schmitt Pál plágiumügye kapcsán sem az volt a kérdés, hogy kell-e, hogy a köztársasági elnöknek doktori címe legyen (nem kell), Gyurcsány ügye kapcsán sem az a kérdés, hogy a volt kormányfő értelmi képességei alapján alkalmas-e elfogadható szakdolgozat készítésére (alkalmas). Még csak nem is az a kérdés, hogy Gyurcsány esete gyakori volt-e a nyolcvanas évek gyakorlatában. A kérdés az, hogy az ilyen erkölcsi folt összeegyeztethető-e azzal az ambícióval, hogy valaki a demokratikus Magyarországon vezető politikai szerepet töltsön be.

Gyurcsányra nézve az eset különösen pusztító. Nem minden vezető politikus állít erkölcsi kérdéseket politikája középpontjába, és még kevesebben akarnak szellemi teljesítményükkel magasodni vetélytársaik fölé. Gyurcsány azonban mindkét ambíciót magáévá tette. A morális és intellektuális igényesség főszerepet kap politikai önképében: abban, ahogy látni szeretné magát és ahogy szeretné, ha a közvélemény látná őt. A közvélemény elsöprő többsége eddig sem így látta, de a szakdolgozat-ügy árnyékában esélye sem marad az erkölcsi rehabilitációra. Ha Gyurcsány nem tudja napokon belül kimerítően megcáfolni a most felmerült gyanút, akkor távoznia kell a demokratikus politikából.”