A magyar bíróság maffiaország ellen

„Szól ez az ügy arról, hogy Magyarországon egyelőre nem érdemes a politikai leszámolás vagy a politikai bosszú vezérelte ügyekben büntetőeljárásokat indítani, mert el fognak akadni a magyar bíróságon. Noha hathatós lépéseket tett az Orbán-kormány és -parlament a bírói szabadság és felelősség eltiprására azzal – amit a hatalmi ágak megosztásának és egymástól való függetlenségének óriási jelentőségével tisztában lévő európai intézmények folyamatosan bírálnak és most részben az Európai Bíróság elé visznek –, hogy a bírákat egzisztenciális függésbe hozta egyrészt a hatalomtól (kényszernyugdíjazzák őket, hogy a helyükre akár szolgálatkész ifjakat is ültethessenek), másrészt egy teljhatalmú vezetőtől, aki ráadásul a bírósági ügyek elosztásába is beleszólhat, tehát önkényesen kijelölhet bíróságokat. Mondjuk olyan bíróságot, amelynek a hatalomhoz lojális vezető áll az élén. Mondjuk azoknak az állampolgároknak az ügyében, akik valamelyik nagyhatalmú »magyar embernek« az útjában állnak. Hogy az UD Zrt-s megfigyelési ügyben ez az elsőfokú ítélet megszülethetett, azt jelenti, hogy még itt sem teljesedett ki a Fidesz-rendszer. De legyünk tisztában vele, hogy nem rajtuk múlt és múlik.

És szól arról, hogy mi történik azzal az emberrel, aki az agresszív és kíméletlen hatalomgyakorlók vagy hatalomra törők útjába áll. Sok éves hercehurcának, megaláztatásnak, idegességnek, végső soron akár teljes ellehetetlenülésnek lesznek kitéve. És ha nem lesznek olyan alapos, lelkiismeretes, felkészült és kérdezni tudó bírók, mint amilyen Vasvári Csaba, akkor még az a megkönnyebbülés sem lesz az osztályrészük, hogy a meghurcoltatás végén igazságot szolgáltattak nekik, és megúszták a felfüggesztett börtönt meg a tetemes pénzbüntetéseket.”