Erkölcsileg ingoványos

„A magyar dolgozó népet – Uránvárostól az Avasig – megrengette a hír: a Demokratikus Koalíció nem alakíthat frakciót. Munkáskezek szorultak ökölbe, hallván, hogy Gyurcsány Ferenc pártjának tagjai nem jutnak bizottsági pénzhez, egyéb országgyűlésifrakció-juttatáshoz. Kedves nyugdíjas nénikék a megtakarított pénzükhöz kaptak, pirospozsgás óvodások törték fel malacperselyeiket, hogy segítsenek. (...)

Hát hogy van ez, úrelvtársak?

Hát úgy, hogy nem szavaztak rájuk. A kutya sem.

A Magyar Szocialista Párt még meglévő konjunktúráját meglovagolva, baloldalt egykori tagtársaiknál is jobban hazudva MSZP-s pártlistán jutottak be a parlamentbe. Korokon és rendszereken átívelő ideológiájuk: belógni az ingyenbüfébe.

Egykori szabad demokraták ezt úgy fogalmazták meg: a képviselő legyen vállalkozó is - hiszen miért álcázzuk a nyilvánvalót, a pénz egészíti ki hatalmát politikaira. Makkos cipőt és óriásdzsipet a parlamentbe!
Fogalmazzunk finoman: nem vált be. Nyugaton politikai megaláztatás, Keleten Szibéria a jutalom. Nálunk Gyurcsány.

Az Országgyűlés – a közhiedelmekkel ellentétben – amolyan munkahelyféle. Illik bejárni is, nemigen kellene fusizni sem mellette. Sőt mivel mi fizetjük a bulit, joggal várhatjuk el, hogy ez ne lehetőség, hanem kötelesség legyen. Talán nem teljesen valóságtól elrugaszkodott ötlet az sem, hogy négy éven belül is számon kérhető legyen az, aki a ráadott szavazattal szembemegy.”