Vádlókból vádlottak

„A bíróság igencsakmásként látja a dolgot,mint az ügyészség.Kimondta ugyanis, hogy Szilvásy egy nemzetbiztonsági kockázatról törvénye sen tájékoztatta a parlament szakbizottságát, a kötelességét teljesítette. Dávid Ibolya pedig a pártok szabad működésének alkotmányos értékét védte. Tévedhetett ekkorát az ügyészség? Remélhetőleg! Ha ugyanis nem szakmai melléfogásról van szó, elképesztő következtetés adódik: a vádhatóság valamihez asszisztált. Hogy mihez? Tudja a csuda, hiszen 2010 nyarán – amikor a nyomozást az érintett politikusok mentelmi jogának megszűnése miatt elrendelhették – az MDF már gyakorlatilag nem létezett, s az MSZP alig volt túl egy katasztrofális választási vereségen.

A vádlottak számára a verdikt jelenthet némi elégtételt, de az elmúlt két év eseményeit – azóta folyik a büntetőeljárás, előtte a mentelmi jog védte a feleket, de csak a pertől, nem az inszinuálástól – egy bírói döntéssel nem lehet meg nem történtté tenni. Ezek az emberek évek óta kihallgatásokra járnak, s viselikmagukon a bélyeget: politikusként bűncselekményt követhettek el. Egy civil sem éli ezt meg könnyen, itt azonban olyan emberekről van szó, akik a hitelességükből élnek. S ha a szégyen nem lett volna elég, biztosan van közöttük olyan, akinek az ügy a politikai karrierjét tette tönkre.Másnak »csak« a hivatásbeli életét,mert »rovott múltja« miatt nem kívánatos személynek minősíttetett.

Az UD embereinek s a pártelnöki széket erősen óhajtó MDF-es fiatalembernek a sorsa másként alakult: a cég volt vezetője a katonai titkosszolgálat tábornoka, a törekvő ifjú egy nagy önkormányzati cég első embere.”