A gitáros mise összekeveri a szent és a világi szerelmet

2012. április 28. 03:50

Szerintem ezeknek a daloknak a szentmise előtt és után, a liturgián kívül van a helyük. A mise kivételével mindenütt jók. Interjú.

2012. április 28. 03:50
Bubnó Tamás
Magyar Kurír

Ez valóban dilemma: az igazán minőségi zenébe nem tud belekapcsolódni a nép, ha viszont a nép énekel, az szükségszerű minőségvesztést jelent. Részvétel vagy minőség? Mire voksol?

Nem zárkózom el a nem énekelhető zenekari részek és a népénekek váltakozásától misén belül. Viszont nem járok gitáros misére, mert nem szeretem, nem tartom elég jónak és méltónak a zenei anyagát a liturgiához. Görög katolikus vagyok, nekünk egész más a felfogásunk: nincsenek népénekeink. Nekünk ez így természetes, a liturgia zenei anyagát viszont el tudjuk énekelni. Úgy tartjuk, a liturgiához csak a liturgikus szövegek eléneklése illik. Az ortodox egyházban viszont nem énekel a nép: csak olyan vehet részt a zenei szolgálatban, akit erre kiképeztek. Ettől még a hívek tudják a szöveget és a dallamot: a moszkvai közvetítéseken látszik, hogy mozog a szájuk, magukban énekelnek, de arra nem tartják méltónak magukat, hogy bekapcsolódjanak a kórus énekébe.

A gitáros miséket a lelkipásztori igényekkel szokták magyarázni, miszerint ez népszerű és erre van igény. 

Szerintem ezeknek a daloknak a szentmise előtt és után, a liturgián kívül van a helyük. A mise kivételével mindenütt jók. Régen is így volt. Minden kornak megvolt a saját könnyűzenéje, amelyet a vallásos hívek megtöltöttek vallásos tartalommal. De ne akarjuk ezt olyan keretbe tenni, ami nem illik hozzá. Azt kellene mondani, hogy a gitáros liturgia egy másik rítus. 

De miért nem illik a gitáros ének a misébe?

Mert profán. A gitáros énekek jók arra, hogy jól érezzük magunkat közösen, hogy a közösségi együttlétet szolgálják. De itt a hangsúly az együttléten van, nem pedig a transzcendensen, amire a mise irányul. De ez már a szembemisézés-»háttal misézés« problematikájában is megjelenik, hogy együtt fordulunk-e az Isten felé, vagy egymás közt beszélgetünk az Istenről. Ha összekeverjük ezeket a dolgokat, akkor mindegyiknek ártunk. A szalonnás túrós tésztát nem szórjuk meg cukorral is. Egy kollégám azt mondta: egy darabig szerette a gitáros misék dallamvilágát, aztán rájött, hogy ez koncerten, házibuliban, baráti beszélgetés háttérzenéjeként jobb, mivel a zenei anyag azokat az érzéseket idézi meg, ami ilyen más típusú közösségi együttléteken szokásos, és a miséhez nem illik. A gitáros mise összekeveri az amor sanctust és a világi szerelmet, pedig ezeket külön kell választani. Azért kardoskodom a méltó liturgikus zene mellett, mert tudom, hogy azt együtt írták a szöveggel. Nem az volt, hogy valaki írt egy szöveget és lepasszolta egy zeneszerzőnek, hogy az meg írjon hozzá dallamot. Ez a bizánci egyházzenei hagyomány üzenete.”

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 33 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Zokni
2012. május 13. 15:25
Hogy Ön, meg Alany, mit ismer el, az k-ra lényegtelen. Az egész inkább ízlés és generáció kérdése. Nekem pl., a még ebben (!?) is megtalált zsidózása szintén az ízlésem ellen való. Hogy úgy mondjam: a zsidózás a Sátán műve. Nem az elektromos gitár. Ha belegondolunk, akkor a középkorban innen indultak a kitagadások, megégetések. Óriási: "halál a gitárosra!" És még mondják, hogy a vallás nem az emberi perverzió egyik megnyilvánulása...
ballada01
2012. május 13. 13:10
Egy az Isten, de számtalan úton közelíthetünk hozzá. Minden hívőnek más a lelkialkata, mások az életkori sajátosságai -- és sajnos pont ezt hagyják teljesen figyelmen kívül bizonyos egyházi körök. Én nem hiszem, hogy szembe kellene állítani egymással a "hagyományos" és a "gitáros" miséket. Ahol van utóbbi, ott más időpontban az előbbit kedvelők is megtalálhatják a szívüknek kedves népénekeket. Egyik sem jobb a másiknál, de kit ez, kit meg amaz segít közelebb az üdvösséghez.
Susie Q
2012. május 13. 13:09
Végre!! Micsoda hiánypótló írás! Mióta várok erre! Véleményem szerint a keresztény popzenére szükség van, de nem a misén. Jó, ha a keresztény fiatalok összejönnek és mondjuk tábortűz mellett ilyeneket énekelnek vagy elmennek mondjuk egy Michael W. Smith koncertre, de egy szentmisére nem és nem való. Oda olyan zene kell, ami az ember lelkének legmélyéhez szól, ami a legbensőbb érzelmekre hat, ami áhitatot okoz. Persze gondolom éppen ezért erőltetik az individualista protestánsok a gitáros zenét... és sajnos egyes, magukat "modernnek" tartó katolikus papok is beleesnek a csapdába.
Ebfül
2012. május 13. 13:09
A '70-es, '80-as években vagány, modern, haladó dolog volt dobgitárral a nyakban misén zenélni. Ma már nem az. Szerinted hány mai fiatalt visz be a templomba a gitáros mise? Különösen azon a színvnalon, amin mostanában műveltetik? A templomba járó emberek többsége kortól függetlenül kerüli/eltűri a "prüntyögést". Ilyen alapon a '90-es években rap/hiphop/acid/metaaal, a 2000-es években meg D&B, emo FTM miséket kellett volna tartani, mert az kellett a fijatalságnak... Teljesen igaza van Bubnónak. Az idő eljárt felette, értéke szerint helyére kell tenni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!