Széll Kálmán 2.0 - ezért utálják a politikusok a közgazdászokat

„Mégis meg kell említeni a piaci elemzők első reakcióit: azok ambivalenciája valószínűleg ugyanazon forrásokból táplálkozik, mint a makrogazdasági és gazdaságpolitikai megfigyelőké. Ami nyilvánvaló és pozitív: a tervbe foglalt makroszámokkal valóban jóval a háromszázalékos GDP-arányos szint alatt marad a magyar deficit, továbbá a korábbiakhoz képest sokkal többet lehet tudni a deficitpálya fenntartását szolgáló intézkedésekről. Másrészt - és mindig van »másrészt«, ezért utálják a közgazdászokat a politikusok - azt is jól látni, hogy a költségvetési egyensúly felé mozdító intézkedések túlnyomó része az állam bevételeinek növelésére, semmint kiadásainak mérséklésére irányul. Az adó- és illetékemeléses hiánymérséklésről pedig tudható, hogy az nagyobb mértékben fékezi a gazdaság fejlődését, mint ha a hiányt az állami kiadások csökkentésével próbálnák leszorítani. A gazdasági elemzők részéről hasonló okok miatt érte kritika a 2006-os Gyurcsány-csomagot, majd többünk elégtelennek ítélte a Bajnai-féle 2009-es kiigazítás kiadási oldali komponenseit; most ismét ezt a kritikát lehet megfogalmazni. Ha adóemelések adják a kiigazítás zömét, akkor az előttünk álló időszak gazdasági növekedésétől sok jót nem várhatunk, holott pontosan a növekedés hiánya és a sajnálatosan nagy költségvetési adósságállomány robbanékony együttese az, amely miatt a kockázatelemzők aggályokat táplálnak a magyar állam fizetőképességének kilátásaival szemben.

Az adónövelő tételek 2012 hátralévő hónapjai során és 2013-ban nem egyszeri intézkedésekből táplálkoznak, eltérően a 2010-2011-es csomagok nagy tételeitől, mivel a pénzügyi ügyletekre, a távközlési szolgáltatásokra, az energiaágazatra, illetve az úthasználókra tartós jelleggel kívánnak új adókat és illetékeket kivetni. Ám a felsorolt új adókkal két nagy baj van. Az egyik az, hogy újak, márpedig az adótudorok szerint a régi adó a jó adó, mármint amit megismert és legitimként elfogadott a társadalom, szemben az újonnan kitalált adókkal, amelyeknek a torzító hatásait csak becsülni lehet. A másik - még nagyobb - gond az, hogy a most kigondolt adók az elkerülhetetlen torzulást a gazdasági modernizáció és a hatékony erőforrás-allokáció alapfolyamataiba viszik bele, miközben hazánk éppen a pénzmozgások pangásától és a mobilitás gyengeségeitől szenved.”