Zarándokút

„Akár találkozott férjével Schmittné Makray Katalin Dobogókőn, akár nem, Dobogókő eddig is, eztán is sokak számára a szakrális hely fogalmát jeleníti meg. Aki látta valaha Magyarország domborzati térképét felülnézetből, annak számára nem meglepő, hogy a pilisi hegyek szív alakúak. A legradikálisabb pilisi hívek szerint Dobogókőn energiaközpont van, a még radikálisabbak szerint itt van a Föld – egyik – szívcsakrája. Vannak olyan tanítók, akik szerint itt koronázták meg első királyainkat.

Ha igaz, hogy a köztársasági elnök tényleg itt látogatta meg zarándokúton lévő feleségét, könnyen elképzelhető, hogy Schmitt Pál elfogadta a kenyéren és vízen zarándokló Makray Katalin tanácsát, és nem a parlamenti pártok marakodásából leszűrhető, egyneműnek aligha nevezhető álláspontjai szerint fogalmazta meg lemondónyilatkozatát.

Ha így volt, Schmittné Makray Katalin zarándokútja akár véget is érhetne; de sok száz kilométer vár még rá, hogy megértse Isten meghallott üzenetét. Ebben segíthet neki és zarándoktársainak a közös ima, a szakrális helyek és terek bizonyító ereje, hogy amiben és akiben hisznek, az tényleg: van.

Akár államtitokká is lehetne minősíteni a Schmitt házaspár legutolsó találkozásán elhangzottakat. Persze az »államtitok« szóval óvatosan kell bánni, hiszen Móra Ferenc szerint – és most citátum következik – »A legkisebb államtitok is olyan szikra, amiből nagy tűzvész lehet. Nemcsak az uralkodónak nem szabad bízni senkiben, de annak sem, aki közelében él.« (Citatum.hu)”