Íme a népszámlálás eredménye

„A közelmúltban kettőt temetett egy róm. kat. pap, aki Budapesttől kb. ötven kilométerre nyugatra négy falu plébánosa.

Kedden egy 73 éves cigányasszonyt. A ravatalnál megjelent a férje (kerekesszékben, beteg aggastyán), továbbá négy fia, három leánya, 23 unokája és 19 dédunokája. Szépen elbúcsúztak a halottól, aztán figyelmüket az élőkre fordították. Szóba került, mikor érkeznek a következő babák, akiket sajnos már nem ismerhet meg a dédi.

Szerdán is volt temetés. Egy 85 éves magyar asszonyt kísért utolsó útjára a leánya (a férj mellé, aki évtizedek óta halott). A leány is özvegy már vagy öt éve. Velük volt még a leány leánya, ő »az« unoka. Harmincon túl van, párja, gyermeke nincsen. Ő élt az utolsó években a nagyival.

Tessék szíves lenni megmondani, mit kell ezen számolni? Hogy a leány meg az unoka még meddig él? Hát nem mindegy? És ha az unokának összejön még egy gyerek (vagy csodára kettő), akkor mi van? De nem jön össze, modern nő ő, felszabadult, az élete zsákutca.

Mint ahogy zsákutcában van az egész magyarság is. Mostanában hüledezünk, hogy mekkora népességfogyás volt az utolsó évtizedben Kolozsvárt meg Szlovákiában meg a nyugati emigrációban meg mittudoménhol.

Tessék végre szembenézni a rideg valósággal: nem az a baj, hogy kevesebben lettünk, hanem az, hogy nem születnek gyermekeink.”