Rengeteget mászkáltam Budapesten

„Ijesztő feladat lehet egy ennyire ismert figurát eljátszani, mint Freud. Hogyan készül fel erre az ember? Előfordul olyan, hogy a túl sok kutatómunka árt az alakításnak?

Túl sok kutatás nem létezik, egyszerűen azért, mert sosincs elég idő rá. Én nagyon szoktam élvezni a munkámban, hogy mindig újabb és újabb dolgokról tanulhatok. Most különösen érdekes volt elmerülni ennek a filmnek a világában. A pszichoanalízis olyan bonyolult és átfogó téma, hogy akár egész életében kutathatná az ember. Aztán ott volt még az a vibráló és izgalmas közeg is, amiben a történet játszódik: Európa a huszadik század elején. (...)

Felkészülés közben rábukkantál olyan információra, amitől egyszer csak úgy érezted, hogy igen, most már értem ezt a palit?

A humorérzéke. Amíg nem olvastam mások beszámolóit Freudról, nem tudtam, hogy ennyire vicces ember volt. De megtudtam, hogy konkrétan könyveket is írt a humorról, és csodálta a szatírát, a gúnyt. Nemcsak az olyan osztrák humoristákat kedvelte, mint Johann Nestroy és Wilhelm Busch, hanem Mark Twaint és Oscar Wilde-ot is. Szerette a viccet, és azokat az embereket, akik ügyesen bántak a szavakkal. Nem szabad elfelejteni, hogy ebben az időben Ausztriában nagyon szigorú antiszemita törvények voltak érvényben: ha zsidó voltál, nem lehettél tagja sem a kormánynak, sem pedig a katonaságnak. Nagyon sok törvény korlátozta a zsidó állampolgárok szabadságát, és a közvélemény is ellenséges volt velük szemben. Freud csodálta azokat, akik ezt a helyzetet humorral kezelték. Neki magának is páratlan humora volt. Hogy ezt tudtam róla, sokat segített abban, hogy hogyan játsszam a szerepet. Rengeteg szöveget kellett megtanulnom - sokkal többet, mint általában -, de az mindig érdekessé tette a folyamatot, amikor bele tudtam lopni némi humort, iróniát. (...)

Említetted a Good című filmet, amelyet Magyarországon forgattál. Vannak szép emlékeid az országunkkal kapcsolatban?

Szerettem Budapestet, rengeteg mászkáltam ott. Budapest olyan város, ahol nagyon jó sétálni. Gyönyörű épületek vannak, remek kávézók és múzeumok. Szívesen visszamennék oda, és eltöltenék pár napot nyugodtabb körülmények között, úgy, hogy közben nem kell minden nap dolgoznom. És tetszett a vidék is. Tudod, a Balatonnál is forgattunk, és kocsikáztam egy kicsit a környéken. Szívesen elmennék még kis falvakba is, különösen az ország keleti felében. Nagyon kíváncsi vagyok a Tiszántúlra.”