„Az elnöki oldal azt állítja, hogy a Pest megyei rendezvényen Szanyi munkatársai a kelleténél hangosabban beszélgettek a karzaton és ezzel zavarták a közelükben lévő, a hangosításért és a rendezvényen történtek hangrögzítéséért felelős technikus munkáját. Ezt követően – nyilvánvalóan nem irodalmi stílusban – szóváltás történt az érintettek között, majd Szanyi munkatársa állítólag megpróbálta elgáncsolni a technikust. Aki ezt követően jelentette az esetet a párt jelenlévő vezetőinek, sőt, forrásaink szerint Szanyinak is. A másik oldal ezzel szemben azt állítja, hogy nem hangoskodtak, és bár kétségtelenül volt némi szóváltás a felek között, az állítólagos gáncsolás mindössze egy félreértés lenne: a Szanyi-stáb egy másik embere csak a karzati bejáró ajtaját próbálta meg fékezni a lábával, amikor azt a technikus nagy lendülettel rájuk nyitotta. A retorzió pedig szerintük nem más, mint – jelen esetben stílusosan - politikai értelemben vett gáncsoskodás.
Eddig világos, ugye.
Az ügyben érintettek elmondása szerint az ellentétek kiéleződésében az is közrejátszhat, hogy az ellenoldali felek szerint Szanyi közvetlen munkatársai nem ritkán meglehetősen negatívan beszélnek Mesterházy Attiláról, amit a pártelnök (vagy környezete) állítólag szintén szóvá is tett Szanyiéknak. A másik fél viszont – ez olvasható az ügyről készült feljegyzésben – határozottan állítja, hogy a panaszt ismeri, de teljesen alaptalannak tartja. (...)
Szanyi az ügyben – miután az intézkedést a már említett feljegyzés szerint az elnökjelölti kampányának részbeni akadályozásának tartja - Szabadkai Tamás MSZP-alelnökhöz fordult, aki az országos elnökségtől származó mandátumának köszönhetően hivatott az elnöki verseny jelöltjei között felmerülő vitás kérdések esetleges moderálására. Úgy tudni, hogy az esetről szombaton tartanak afféle tisztázó-békéltető beszélgetést, vélhetően az érintettek közreműködésével. Vagyis, a külső szemlélő számára nem túl komolynak tűnő, de mégis komolyan kezelt ügy végére ekkor kerülhet pont.”