Ezek tényleg a Marsról jöttek

„Úgy tűnik a nagy kezdésre egyetlen egy jó ötlete volt a stábnak: polcolják fel jó magasra a főszereplő melleit, az legalább az adásidő felét elviszi. De legalábbis a férfi nézőknek nem tűnnek majd fel a cselekmény logikai buktatói. Például, hogy az egyik jelenetben reggel van, majd rögtön este, és megint reggel, mintha csak Ed Wood ülne a rendezői székben. Mondjuk ő legalább félmeztelen zombikkal és pár liter művérrel kárpótolt volna minket az ilyen apróbb hibákért. De ennél nagyobb hülyeségek is benne maradtak a végső verzióban, például a főgonoszról először megtudjuk, hogy két éve veszélyes hulladékot ásott el egy játszótér alatt, majd pár jelenettel később kiderül, hogy egy éve szabadult a börtönből. Biztos kiengedték hétvégente eltávra, hadd gonoszkodjon addig is.

És akkor már arról ne is beszéljünk, hogy a sorozat készítői mégis mit gondolnak az újságírásról, sőt az oknyomozó újságírásról. Szó sincs itt Watergate-botrányról, se titkos aktákról, informátorokról és cégiratok feldolgozásáról, csak egy celeb pinájáról. Mégis a Marslakók szerint az oknyomozás két dolgot jelenthet: hogy feltörik a kiszemelt áldozat telefonját, de olyan könnyedén, hogy abba még Rupert Murdoch is belepirulna, vagy a másik lehetőség, hogy rákeresnek a neten a célszemélyre, és elolvasnak róla pár cikket. Döbbenet, ha valaki ráguglizik arra, hogy Gyurcsány és Öszöd, még a végén azon kapja magát, hogy megkapta a Pulitzer-emlékdíjat. 

Persze a történet hibái senkit nem érdekelnének, ha nem lenne idő ilyesmin mélázni: csakhogy a Marslakók szappanoperának túl bonyolult, sorozatnak meg túl lapos. Az írók egyszerűen nem ismerik a bevett fogásokat, nem tudják, hogy mikor melyik cselt kell alkalmazni, vagy hogyan kell hárítani az unalom támadásait. Persze vannak elképzeléseik, például a premier tankönyvszerűen cliffhangerrel ér véget, csak az alapfokú kurzuson azt már biztos nem mondták, hogy az első résznél jobb lett volna mondjuk egy rejtélyt meglobogtatni, és nem érdemes rögtön a főhős halálával rémisztgetni. Hiszen a hülye is tudja, hogy túléli, ha már telepakolták az arcával a várost. Meg persze a melleivel.

Az is taktikai hibának tűnik, hogy az első részben nemhogy a főszereplőket, de még a helyszínt sem ismertük meg: mert ugye a sorozat majd egy teljesen másik szerkesztőségben játszódik majd, de addig még ennek jól csődbe kell mennie. Reméljük azért a végső bulvárlapban a főszerkesztőn kívül nem csak egy titkárnő és egy hackernek nevezett rendszergazda dolgozik majd, mert akkor elég macerás lesz hírekkel megtölteni az oldalt.

Persze azért nem teljesen reménytelen a Marslakók. Van például néhány jól eltalált karakter, és a párbeszédek is elérik, sőt meghaladják a Barátok közt átlagos színvonalát. És persze ott vannak még a főszereplő mellei, ha már más nem marad.”