Arról, hogy mit várunk a királytól, mit akarunk a hatalomtól, kinek kiáltunk Hozsannát = Segíts meg!-et. Milyen ígéreteket hallunk meg, és milyeneket képzelünk oda. Mit vagyunk képesek feladni odaáldozni, meztelen, de legalábbis nagyon is emberi királyokat szent koronában, palástban látni. Jólét, biztonság, az ellenség lehetőleg minél hamarabbi elintézése, evilági hitek alapjaként várunk-e királyt?
Aztán ha végképp csalódunk benne, mit kiabálunk? Feszíts meg!-et? Mondjon le!-t? Vagy tudunk-e a protestáns felsőbbség-értelmezéssel, józan-biblikusan bízni emberekben, megbízni embereket, és szelíd józansággal, de felelős erővel és határozott felelősség-vállalással bizalmat megvonni? Bálványomlás, -rombolás nélkül...”