„Magyar szakon végeztél, és teológiát tanultál. Ez azt jelenti, hogy vágy volt benned arra, hogy szép magyar nyelven örök értékeket közvetíts. Hogy érzed, sikerült? Erre vágytál?
Sosem gondoltam, hogy a média képes megváltani a világot. Már csak azért sem, mert ezt a feladatot valaki már elvégezte… Inkább azt mondanám: szeretném tisztességesen, szakmai alázattal és a közt szolgálva tenni a dolgom. Mindig éppen azt, amelyik előttem áll. Talán ez már önmagában értékközvetítés.
Világos értékrendet képviselsz: kereszténység és családcentrikusság. Nem divatos értékek manapság, könnyen ráfogják, hogy »öregszagot« árasztanak. Te viszont képes vagy a komolyat és értékeset lendülettel és humorral megtestesíteni. Szomjazzák is a szavaidat. Sokat hívnak beszélgetni, előadni?
A szagomra még nem volt panasz… Nagy dilemma, hogy mire mondok igent és mire nem, hogy mi alapján szelektálok. Minden idő, amely előadással, pódiumbeszélgetéssel, dedikálással, utazással telik, a családdal töltött időt csökkenti. Márpedig a mostani beosztásom amúgy is több tudatosságot, jobb szervezést követel. Ugyanakkor azt is érzem: sokaknak fontos, hogy megerősítsék őket: nincsenek egyedül; mások is gondolkodnak, élnek hasonlóan; van rajtuk kívül, aki a hűségben, az elköteleződésben és a felelősségben találja meg a szabadságát. Ezt a két szempontot kell szüntelenül ütköztetnem. Sokkal bonyolultabb kihívás, mint amilyennek elsőre tűnik.
A hátországod stabil és vidám: szerető feleség és négy kisebb-nagyobb gyermek vár haza. Mennyit látnak otthon?
Vegyük végig a hetet a gyerekek szempontjából? Hétfőn sokat, kedden szinte semennyit, szerdán megint sokat, csütörtökön és pénteken keveset, szombaton fél napot, vasárnap hol így, hol úgy. Összességében nem panaszkodom, bár nincs az az együtt töltött idő, ami elég lenne – nekik sem és nekem sem. Igyekszünk a feleségemmel is kiszakítani azt a kettesben töltött időt, amelyre rászorulunk, hogy a kapcsolatunk élő maradjon.”
