„Bár kizárni még nem lehet a koalíciót, a legvalószínűbbnek az abszolút többséggel rendelkező Irány-Szociáldemokrácia pártra épülő egyszínű kormány tűnik. Ami – nézzük rózsaszín szemüvegen keresztül a fejleményeket – biztatóbb hatalmi felállás, mint a tankokkal fenyegető Ján Slotával kiegészülő 2010 előtti. Utóbbi úriember parlamenti küszöb alá tántorgása kis elégtétel nekünk, magyaroknak. Egyetlen pozitívuma ez a szlovákiai megméretésnek.
A felvidéki magyarok ezúttal sem láttak igazi lehetőséget a választásban, részvételük a szavazóurnáknál nem haladta meg az átlagot. A Magyar Koalíció Pártja megismételte két évvel ezelőtti eredményét, azaz továbbra is a parlamenten kívüli politizálás marad számára, a Most – Híd vegyes párt népszerűsége csökkent ugyan, de sikerült átlépnie a törvényhozási küszöböt. A két formáció eredményei közötti különbség jól jelzi a népszámlálás által mutatott folyamatot, állandósult a magyarság asszimilációja. A gyorsan feledőket nem árt újra emlékeztetni arra, hogy a jóval hatékonyabb egységes képviselet a Most – Híd megalakulásával szűnt meg, ráadásul ez utóbbi párt az, amely élelmesen éppen az elszlovákosodás útjára lépő, de még magyarul beszélő szavazók körében vadászik voksokra. Ezeket a folyamatokat csak Magyarországról lehetetlen megállítani, megfordítani. Az együttműködéshez ugyanis két fél kell. Ez a tétel közép-európai viszonylatban is érvényes. Magyarország és Szlovákia gazdasági érdekei azonosak, az államközi konfliktus kiélezése azoknak jelent örömet, akik minden eszközzel gátolnák térségünk megerősödését. Most még bízhatunk benne, hogy ezt Fico is felismeri.”