„Szanyihoz képest Mesterházy a mérséklet, józanság és kompetencia csúcsa. S ilyen mezőnyben nyerni is fog. De aztán? Mi lesz? A 2008-as válság rövid időre elhitette a baloldal tömegeivel: megdőlt a szabadpiac, ismét felvirrad a beavatkozó, mindenkit megmentő, tőkeinjekciózó-osztogató jóléti állam napja. Ámde (a Bajnai-csomag, a Fidesz-megszorítások, a »görögből« induló euróválság, a Nyugat-szerte bevezetett fájdalmas kiadáscsökkentések, megszorítások, strukturális paradigmaváltások nyomán) gyorsan kiderül: a krízis nem a túlgondoskodó etatizmus reneszánszát, hanem az agóniáját hozta el. A megszorító Orbán-rezsim a jóléti kenyér alternatíváját a nacionalista cirkuszban találta meg. Az autokrácia, kurzusmitológia és paranoia mixtúrájában.
De mit kínál a népámító osztogatás alternatívájaként a baloldal? A »hitelből nagy a jólét« programja egyszer már megbukott, azzal sikerült Orbánt kétharmadhoz juttatni. Mi a mondanivaló azon kívül, hogy szar a kormány, monnyonle, meg hogy »a Zorbán elvette a Zemberektől«? Hol van az a politika, amely jobbos nacionalizmusra nem balos populizmussal felel? Mi a biztosíték arra, hogy Szanyi, a borzalmas tagság magyar hangja egy-két év múlva nem kerekedik felül? A szocik 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban is éppúgy demagógiával nyertek, mint máskor a Fidesz. Aztán hol normálisan kormányoztak (Horn Gyula, illetve Bajnai Gordon), hol meg nem (Megyó és Fletó). Hol az életképes program, ami szép, ugyanakkor reális? Kár, hogy az elnökválasztás burleszkesen duhaj jelenetei közben minderre nemigen kaptunk választ. A tagság pedig választhat egy nem ellenszenves, de nem is vonzó szürke veréb, illetve egy vörös színben pompázó hiéna közt. Amely harapni és vicsorogni kétségtelenül tud, de ezzel a falkáján kívül aligha lesz sikkes. Ő a szoci Rick Santorum.”