„Az LMP szétesésének a parlament falai között sokan örülnének. A kormánypárt azért, mert egy ilyen kifejlet az esetleges új pártok kedvét szeghetné (»úgysem sikerülhet«), ráadásul számukra a »régi« baloldal sokkal kényelmesebb, hiszen azt már jól ismerik, tudják őket kezelni. Az MSZP azért örülne, mert egy »rivális« párttal kevesebb lenne, és némi önigazolást is nyerhetnének (»lám, ha együttműködtek volna velünk…«). A Jobbik kárörvendése pedig egy ilyen esetben nem is szorulna különösebb magyarázatra.
De talán éppen ez az, ami a felszínen tarthatja az LMP-t. Mert amíg nincsen más, komolyan vehető alternatíva a fenti három párt ellenében, addig elsősorban az LMP gyűjtheti be bizonytalan szavazók támogatását. Ez azonban csak protestáló támogatás lehet, mert – valljuk be – az »Új ellenállás« elindítása óta az LMP saját magáról kevés újat tudott elmondani, ellenben a többi pártot jó érzékkel támadja – mindegyiket ott és úgy, ahol kell.”