„Szóval nagyon is aggasztó írás Kálmánéké, ha komolyan veszem és sajnos komolyan kell vegyem, úgy látom. Vagy lehet, hogy csak a keserűség beszél a szerző(k)ből? Térjünk vissza egy pillanatra a szöveghez, nézzük csak, valami mégis gyanús:
»Egyszóval: hagyjátok a párt- és politikaellenes zúgolódást, és alakítsatok pártot, pártokat, geci vezetőkkel, hatalmi harcokkal, talpnyalókkal, ügyeskedőkkel és engedelmes tagsággal! Vállaljátok az ezzel járó kellemetlenségeket, például azt a valamit, amit felelősségnek neveznek!«
Itt nehezen zárható ki az (ön)irónia-hipotézis, nem? Kisérteties a leírás és a Fidesz közötti hasonlóság. Mégis az lenne az igaz, hogy itt a balliberálisok kritikájába öltöztetett önkritikát olvasunk? Ha így van, akkor nagyon kemény ez a bírálat ( lásd vezetők és a tagság jellemzése), de az is nagyon jellegzetes, hogy nem lehetett ezt nyíltan kimondani és nekünk a sorok között kell bogarásznunk a jelentést. Erről lenne szó? A belső ellenzék hangjáról? Nem, szerintem továbbra is igaz az amit erről fent írtam: egy cinikus gúnyiratot olvasunk itt, amely nagyon magas lóról oktatja ki a valóságról az idealistákat és mindezt komolyan is gondolja a szerző. Ami miatt úgy érezzük, hogy itt erős öngúny is munkál az valószínűleg nem az, hogy nem gondolja komolyan azt »hogy a politikusnak hatalomvágyónak, gátlástalannak, őszintétlennek és ravasznak kell lennie«, hanem Kínaiék tudathasadás közeli állapota lehet az ok. Elfogadják ugyanis a morális csődállapotot lényük döntésképes részével, míg egy régebbi ( eltemetett) részük erősen tiltakozik ez ellen tudat alatt, ezért a helyeslést és a belenyugvást cinikus ( az öngúny határát súroló), keserű hangnemben tudják csak előadni. Emiatt önparódiának és önbírálatnak ( értve »ön« alatt a saját politikai oldalt) érezzük néhol a szöveget, pedig az valójában a morális csőd elfogadásának bizonyítéka, a meghasonlottság dokumentuma. Ebből a szempontból mindegy is , hogy ki(k) bújik az álnév mögött valójában: a mentalitás és a skizofrénia cikkre jellemző tüneteiben sokan osztozhatnak a Fideszen belül és a Fideszhez közel. Tulajdonképpen az egész Mandiner helyzetére is illik ez. (Sőt valójában az egész ország is hasonló állapotban van: megosztottság és cselekvésre való hosszantartó képtelenség, cinizmus, kiábrándultság és keserűség. De most hagyjuk az egész országot, nem ez a téma.) Keserűen átélt morális válsághelyzet, egyidejűleg elfojtott tiltakozás a tudat alatt. Nem kellene így legyen.
De ahhoz, hogy ez az állapot megszűnjön, meg kell szabadulni attól a képzettől, hogy a politika ab ovo immorális.”