A Fidesz szavazóinak csak 16 százaléka hitte el a plágiumvádat, az ellenzékieknek viszont 64 százaléka.
„A politikában használt szavak és a valóság viszonya már rég eltávolodtak egymástól. Amikor a kormány az embereket lényegében automatikusan kiléptette a magánnyugdíjpénztárakból, akkor az volt az akció fedőneve, hogy »nyugdíjvédelem« és a »döntés szabadsága«. Amikor az IMF és az EU tárgyalódelegációja elment Magyarországról, mert a jegybanktörvény tervezetén a kormány nem akart módosítani, akkor Lázár János bejelentette, hogy a külföldiek hazamentek karácsonyozni. Nem most lett először teljesen mindegy hogy mi történik, mi van odaírva. A politikusok képesek párhuzamos, konstruált valóságokat kialakítani.
Ez azért is lehetséges, mert Magyarországon a politika hitkérdéssé vált. A Schmitt disszertáció ügyben készült közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a Fidesz szavazóinak csak 16 százaléka hitte el a plágiumvádat, az ellenzékieknek viszont 64 százaléka. Mintha pártállástól függene, hogy egy szöveg másolat vagy nem. A mostani jelentés hatására sem változhatnak érdemben ezek a számok, hiszen a kormányoldal azt állítja, hogy a jelentés megnyugtató. Hiába van benne az, ami.
A Fidesz nyugodt lehet: az ellenzéki érzelműek körében eddig is lesajnált és alkalmatlannak tűnő Schmitt Pál megítélése aligha romolhatott tovább. A párt hívei pedig elhiszik, hogy nem az van, ami a valóság. Ugyanez fordítva is igaz szokott lenni. Hiszen lehetett itt korábban szenvedélyes igazságbeszédnek nevezni azt, hogy »hazudtunk«.”