„Még az Európai Parlament közlekedésbiztonsági jelentése is 30-as zónák bevezetését javasolja lakott területeken belül önkormányzatoknak Európa szerte, és a lakosság számára is egyre fontosabb ez a téma, kampányok sora indult ez ügyben: »20’s Plenty« az Egyesült Királyságban, »Ville 30« Belgiumban, »Zone 30« Barcelonában, »Zona 30« Portugáliában, valamint további hasonló kezdeményezések Amszterdamban, Osloban, Koppenhágában – csak hogy néhányat említsünk. De ne gondoljuk azt, hogy már mindenkit sikerült meggyőzni. Vannak, akik amellett érvelnek, hogy a 30-as sebességkorlátozások nem működnek.(...)
Hollandia híres a forgalmi mixet képező Woonerf rendszer alkalmazásáról, ahol gyalogos és a kerékpáros automatikusan jogi előnyt élvez a gépjárművezetővel szemben. A tipikus woonerf a gyaloglási sebességhez közeli sebességkorláttal rendelkezik, ahol a forgalomcsillapítás, az alacsony sebesség és az »út« közös használatának elve érvényesül; ahol a gépjárművezetők, a kerékpározók és a gyalogosok által használt terek közti határokat megszüntették, így a gépjárművezetők kénytelenek felismerni, hogy ők bizony csak vendégek. Ez a módszer hasznosnak bizonyulhat lakóövezeteknek a helyi a közösség számára történő visszanyerésére – az átmenő forgalom biztosítása helyett.
Hasonló elképzelés a megosztott terek koncepciója, ahol a gépjárművek, kerékpárosok és gyalogosok közti megszokott határokat teljesen kerülik, és a tervezés azon alapul, hogyan lehet integrálni a gyaloglást, kerékpározást, vásárlást és autózást. Ez a teret használók közti interakcióhoz vezet – az egymáshoz viszonyított sebesség megválasztásában és az egyének között egyaránt. Az elsőbbségadás táblák, jelzések, járdaszegélyek, felfestések és korlátok megszokott rendszerének helyébe a szemkontaktus, a közlekedés többi résztvevőjére fordított aktív figyelem és a tér használói iránti személyes felelősség lép. Az úttal kapcsolatos információk közvetlenül a gépjárművezetőhöz kerülnek, akit a rendszer a közlekedés aktív résztvevőjeként kezel.
Hibás elgondolás tehát a gépjárművezetők viselkedésével igazolni azt a sebességhatárt, amivel haladva a gyalogosokkal és kerékpárosokkal történő ütközések az esetek többségében halálosak lennének. Ennek ellenére a gépjárművezetői viselkedésre lehet úgy is tekinteni, mint a 30-as korlátozás megvalósításának egyik eszközére, amivel nem tekintik őket passzív szereplőknek.”