A Szolidaritás tüntetéséről, avagy a demokratikus ellenzék válsága

„A demokratikus ellenzék válságának azonban van egy másik nagyon fontos része, és ide nagyon sok részlet tartozik: ez pedig a szervezeti bénáskodás. A legjobb, ha végigmegyünk az ellenzéki szervezeteken:

1. MSZP. Még mindig a legerősebb ellenzéki párt. Miközben nagyon kevés dolgot csinálnak. Elég csendben vannak. Például nem tudok rendezvényükről március 15-én, ami teljesen érthetetlen dolog. Az MSZP nem tüntet, nem csinál nagyobb akciókat. Érthetetlen. Most már aktivizálódniuk kellene, már elmúlt a csendben maradás ideje, most már el kéne hitetni az emberekkel, hogy legalább egy bizonyos társadalmi rétegnek mégiscsak ők nyújtanak valamit.
2. LMP. Sokat írtam róluk, részben dilettánsok, vezetőhiányban szenvednek. Nincs egy elég értelmes, hiteles alak, aki vezetni tudná őket. Schiffer eléggé ellenszenves személy, Karácsony Gergely nem vehető komolyan, Jávor Benedek talán a legjobb. Programjukban kicsit ződek, kicsit baloldaliak a gazdaságban, kicsit liberálisok az emberi jogokat illetően. De végül is karakterük nincs, és ezt az MSZP-től és DK-tól való kényszeres elhatárolódással pótolják. Ez pedig jellemhiba. A jelenlegi válság egyik nagy oka az, hogy az LMP elsőnek hátrált ki az összefogásból, sőt, nagyon bele sem állt. Csak nagyon részlegesen egyeztek bele bármiféle együttműködésbe.
3. DK. Ez talán az a párt, amelyik most a legjobban csinálja a dolgokat. Nyitottak az összefogása, nyugodtan vitáznak az LMP-vel, készek bárkivel tárgyalni. Gazdasági programjuk alakul, és nem valami naiv álmodozás. Szervezetüket építik, lassan vidéken is, nem úgy, mint az LMP, amely még mindig totál fővárosi párt. Merik vállalni a március 15-i tüntetést. Hibájuk, hogy gyakran bulvárosodnak, mint a miskolci kitelepülés, vagy Gyurcsán Majka riportja. A másik, hogy nem mernek ígérni, nem merik megígérni, hogy az egykulcsos adó eltörlésével mit tudnak adni a szegényebbeknek. Hátrányuk és erősségük Gyurcsány. Nincs más erős arc, Molnár Csaba normális ember, de nem tud Gyurcsány helyébe lépni. Valakit pedig fel kéne építeni legalább második erős embernek.
4. 4k! Amióta ők is kihátráltak a kerekasztalból nem sokat hallani róluk. Ezen kívül tulajdonképpen egy szélsőbalos, akciózós, polgárpukkasztó párt, igazából kétséges, hogy egyáltalán bejuthatnának-e a Parlamentbe.
5. Milla. A Facebookon nagy támogatottsága van, de inkább már leáldozóban vannak. A sok támogató egy éve jelent meg, és inkább csak bejelölve maradt a támogatás. Szerintem március 15-én látszódni fog, hogy végük. Az alternatí1v köztársasági elnök választást nagyon elrontották. Érezhető egy feszültség a Szolidaritással. Érzékelhető az, hogy LMP közeliek, és kb. hasonló betegségük van, mint az LMP-nek.
6. Szolidaritás. Nem tudták összehozni a demokratikus ellenzéki kerekasztalt, kiebrudalták Árok Kornélt, belső feszültségek érzékelhetőek, szétesni látszik a szervezet. Nincs olyan vezető, olyan ideológia, olyan cél, amely összefogná őket. A kerekasztal lehetett volna ilyen, de nem sikerült. Azt nem vállalták, hogy a maradék pártokkal, civil szervezetekkel belevágnak, és hátha a többiek társadalmi nyomásra csatlakoznak. A tüntetésükön kevesen voltak. A program nagyrészt szórakoztató volt, színes, érdekes, de sok helyen dilettáns módon naiv. A naiv vezetőkkel és fellépőkkel az a baj, hogy az emberek lehet, hogy sokszor ódzkodnak elismerni, hogy valaki okosabb náluk, de vezetni csak azt engedik, aki náluk okosabb. Elég nehéz leszavazni valakire, akit az ember butának gondol. Sok színész tök jól szónokolt, de azért ugye nem hisszük el, hogy Kálid Artúr fogja kirántani az országot a bajból? (...)

 2014-ig a nagy kérdés tehát az, hogy milyen pártok és személyek tudnak majd fellépni a Fidesszel szemben. Fel lehet-e építeni Gyurcsányt a karakterrombolásból? Ki tud-e épülni egy erősebb DK egy kevésbé hangsúlyos Gyurcsánnyal? Az MSZP talál-e egy jobb jelöltet Mesterházynál? Az LMP megtalálja-e a helyét és a koalíciós partnerét? Lesz-e a 4k!-ból a Szolidaritásból és a Millából valami? Van-e még idő valamilyen új pártra?

Persze egy normális demokráciában normális volna az is, hogy van 5 kis párt, amelyik bejut a parlamentbe, és valahogy valamilyen koalíciót kötnek, és a koalíció kidolgoz valamilyen konszenzuális politikát, amely nagyrészt a mindig is elfogadható normális politikai irányvonalra támaszkodik, kis részt meg valami speciális irányból áll, illetve az adott években felmerülő problémákhoz van igazítva. Normális országban, ahol az emberek többsége EU párti, toleráns, demokrata, nem önkényt akar. Egy ilyen helyzetben nem volna baj az, ha a politikai paletta ilyen töredezett volna, és sokszor önmagában kormányképtelen pártokból áll.

De a speciális, magyar helyzetben Orbánt le kell váltani, a köztársaságot újra kell építeni. Ehhez pedig kell egy erős ember, aki vezetni tud, vagy egy erős koncepció, amely mögött összefognak a pártok. Nincs idő a civil dilettantizmusra, profi megoldásokra van szükség!”