„Schmitt Pál plágiumbotrányában egyre kevésbé a köztársasági elnök személye és hitelessége a fontos, hanem sokkal inkább a magyar jobboldal becsülete forog kockán abban az esetben, ha »nem néz« egy másik köztársasági elnök után. Schmitt tekintélye már kinevezése pillanatától fogva megkérdőjeleződött, doktori disszertációjával kapcsolatos döntés már nem hat katarzisként. Viszont a jobboldal kormányra kerülésekor a múlttal – többek között a következmény nélküliség normáival – való szakítást ígérte, ez volt az egyik legfontosabb kohéziós erő még saját táborán belül is.
Ha a jobboldal nem cserél köztársasági elnököt, úgy saját önnön erkölcsi leépítésének újabb és – lehet - visszafordíthatatlan folyamatát indíthatja meg. Éppen ezért a jobboldali szellemi elit véleményére most különösen figyel a »világ«.
A Schmitt-botrány kapcsán a magyar társadalom is vizsgázik. Németországban társadalmi nyomás révén következett be az államelnök leváltása, ennek szükségessége itthon is időszerű. Ha Schmitt Pál maradna, úgy az nemcsak a jobboldal, hanem a magyar társadalom kudarca is lenne.
Nincsen alternatíva: ha a politikai jobboldal nem lép a leváltás irányába, úgy a társadalomnak kell nyomást gyakorolnia. A politikai közösségnek pedig a jobboldali polgárok is tagjai. Velük »szövetségben« kell tehát új köztársasági elnököt keresni.”